És most visszalépünk a Királyok világába, hogy megmutassuk, hogy kell megzabolázni a pénzügyeket

Királyok, Királynők, és a Királyi kincstár

Ne akarj túl sokat, mert még mindig csak a minimumért küzdünk!

Mennyi munkát tud elvégezni egy ember egy óra alatt? Ki többet, ki kevesebbet. Van, amikor a leggyorsabbak még a lassúaknál is lassabbak lesznek, pedig ugyanazt a feladatot végzik, csak egy kicsit szerencsétlenebb körülmények közt. No és ki tudja megítélni ki a legjobb dolgozó, és ki érdemel több kincset? Mennyit fizessünk a munkáért? Lehet azt az idővel mérni? Az egymás után végzett műveletek mennyisége nagyjából arányos az idővel. De van aki gyorsabban, van aki lassabban végzi a dolgát. De 1óra tisztességes munka többet ér, mint 12 óra látványos kapkodás. Két régi mértékegységünk van a kincs szétosztásánál: az időbér és a teljesítménybér. Az időbérnél azt mérjük, mennyi időt töltött a dolgozó munkával, a teljesítménybérnél pedig csak a teljesített feladatokat, termékeket számoljuk. Ez mindkettő csupán a becslés szintje. Az emberi munka sokkal összetettebb, minthogy néhány számmal azt ki lehessen fejezni. És a kincs körül igen sok a veszekedés. Akár hogy is számolunk, a világban akkor is adódnak olyan nehéz feladatok, amit a háta közepére sem kíván egy ember, még is el kell végezni azokat. Hogy osszuk szét a feladatokat és a kincseket? Ennek legjobb megközelítése, ha elképzeled, hogy az összes feladatot neked kell elvégezni, és be kell osztanod az élelmet. Ha az első nap mindent fölzabálsz, lakomázol, dőzsölsz, miközben semmit nem csinálsz, a következő napokon üres hassal kell dolgoznod, és nagyon nehéz lesz megcsinálni a munkád, és ha nem sikerül, elbuktál, és a sok kaja kárba veszett, és fölösleges volt, amit csináltál. Ha egyenletesen osztod be az ételt, azokon a napokon, amikor könnyű feladat jut, úgy érzed majd, jaj de jól élek, és úgy kell magadba tömni az eledelt, mert már nem tudsz mit csinálni vele. De a nehéz napokon, amikor a végsebesség is kevésnek tűnik ahhoz, hogy elvégezd a feladatot, úgy érzed majd, korgó gyomorral ez nem fog menni, és csak lelassulsz, és rájössz, kell egy kicsit tartalékolni nehezebb napokra, mert a nehezebb napokon a fogyasztás is több. Tehát úgy jó elosztani a kincset, hogy minden napra jusson, de a nehezebb napokra több jusson. A nehezebb, vagy nagyobb feladatokra több jusson. Aztán lehet, hogy kiderül a feladat nem is olyan nehéz, és felesleged marad, de van, amikor kiderül, hogy egy kisebb feladat tucatszor annyi, mint amennyinek becsülték. Ki fogja azt dotálni? Aztán vannak akik extra fizetést szeretnének, ezért szándékosan úgy csinálnak, mintha nagyon sokat tettek volna, miközben alig csináltak valamit. A tömegek pedig nagyon kellemetlenül tudnak hurrogni, ha üres a hasuk és csökken a fizetés. Már pedig van amikor csak kevesebbet lehet szétosztani. Nehéz a kincstáros dolga, ha meg kell becsülni, kinek mennyit lehet adni. És ennél még nehezebb a Király dolga. Hogyan jutalmazza a népét? Ha túl sok kincset ad, az elértéktelenedik, és sokat kell feleslegesen számolni, ha kevés, akkor összevesznek rajta, pedig vannak ínséges idők, amikor a legjobb Király mellett is kevesebbel kell beérni. A törvények és kódexek mellett a kincs is egy olyan eszköz, amivel irányítani lehet. Annak ellenére, hogy az emberi munka jóval összetettebb, minthogy az néhány számmal kifejezhető legyen, törekszünk a minél pontosabb becslésre. Mihez viszonyítsunk? Egy véka kenyérhez, egy nap munkához? A kenyér és a munka értéke változik. Ebben az örökmozgó világban nincs egy látható fix pont, amibe kapaszkodhatnánk. A kincstárosnál a legnagyobb hiba, amit elkövethet, hogy nagy jutalmakat akar osztani, és mikor a fele törpét kifizette, elfogy a kincs, és akik hátrébb állnak a sorban, azoknak, nem jut. Az összes kincset nem lehet szétosztani, amit a csoport kapott, hanem általában annak körülbelül kétharmadát a szerszámok javítására pótlására, új szerszámokra, a munka további feltételeinek biztosítására fejlesztésre stb. kell fordítani, és körülbelül egy-hatod részt tartalékolni kell, és csak az ezután maradt körülbelül egy hatod, ami szétosztható. A körülbelül itt azt jelenti, hogy ez cégenként és havonta is változhat, de átlagosan ilyen arányokkal dolgozunk. Csak a maradék szétosztható, ezért jól teszi a kincstáros, ha a szétosztható részt előbb szétosztja három nagyjából egyforma részre. Az alapra, az emelésre és a rendkívülire. Amikor göcsörtös a terep és sok a plusz munka, az emelés nagyobb mint az alap, ha viharban kell dolgozni, a rendkívüli nagyobb, mint az alap. Ezután az alapot úgy osztja szét, hogy mindenkinek ugyanannyi jusson. Az emelésből viszont csak azoknak ad, akik nehezebb munkát végeznek, arányosan azzal, mennyi nehezebb, vagy többletmunka volt. Általában a vezetőé a legnehezebb és legértékesebb munka, ezért a vezető többet kap, és rendelkezhet a kincstár teljes tartalékával is, személyes juttatásként mégsem kaphat többet, mint az átlag kétszerese, mert aki ennél többet akar a többiek kárára, az nem tagja a csoportnak. Aki pedig nem tagja a csoportnak, az legfeljebb alamizsnát kaphat. A rendkívülit azoknak fizeti, akik valamilyen előre nem tervezett pluszmunkát végeztek, vagy akkor használja, ha hiba csúszott a számításokba és zavart hárít el vele.
Csoport és csoport elosztható javai közt nagyon nagy különbség is lehet, az őserdő lakói teljesen mást osztanak szét maguk közt, mint az űrvárosok dolgozói, de csoporton belüli elosztásnál az átlag fele vagy duplája a határ. A Királyok és Királynők elsősorban arra figyelnek, hogy a területükön a minimum meglegyen, figyelembe véve azt is, hogy lehetnek olyan törzsek is, akik egyáltalán nem használnak pénzt. Itt a minimum annyi, hogy nincs velük szemben semmilyen pénzügyi követelés.

A Király kincstára

A dolgozók a vezetőnek, a vezető a kiskirályoknak, a kiskirályok a Nagy Királyoknak dolgoznak és viszont.
A kincseket lehet ugyan bányászni, de ehelyett a kereskedelemben a mesterséges kincset, a pénzt használják, amit valakinek elő kell állítani. És a Király honnan tudja, hogy a királyi törpék mennyi pénzt állítsanak elő? Ha túl sok pénz van, az legalább olyan rossz, mint a túl kevés. Hatalom átadáskor nem kell új pénznemet kitalálni, ha már van forgalomban, a régi is használható. A Királynak több pitéje is van, és a pitékben sok-sok cég működik. Hogy működik az első elméleti kör, amikor a pénzt bevezetik? Az első körben, a kezdetekben minden cég a Királyoknak dolgozik, amiért a Királyok fizetnek. A cégek leadják a pite királyainak, a teljesítmény és időmértékes jelentést és az egyéb költségeket, ami alapján a helyi kiskirály összesíti a pitéjében neki dolgozó cégeknek járó juttatást. A kiskirályok a Nagy Királyok színe elé járulnak, és leadják az összesítést. A Királyok és Királynők választanak legalább 3idő és 3 eredmény mértékes viszonyítási alapot, ami várhatóan sokáig lesz kereskedelmi forgalomban, és nem sokat változik. Például 1időbeosztásnyi fizikai munka, egy időbeosztásnyi bolygóközi telefondíj, 1 időbeosztásnyi középvezetői munka, 1vekni elkészített kenyér, 1 metrókocsi, 1 kombinált-fogó. Megbecsülik ezek egymáshoz viszonyított értékét valamilyen pénznemben és megbecsülik, hogy mekkora legyen a pénz optimális értéke. Ha túl nagy a pénz értéke, sokat kell majd a törtszámokkal, bajlódni, ha túl kevés a pénz értéke, csillagászati összegekkel kell majd dolgozni. Az optimális az, ha egy tizedessel, vagy szeriben 1/24 értéknél nem kell kisebb darabokra bontani a pénznemet, de nincs akkora értéktelenedés, hogy a pénz tört részei eltűnjenek. Felírják a kezdeti becsült, kívánt értéket egy papírra, hogy a későbbi viszonyításhoz alapul szolgáljon. A Nagy Királyok kincstára az első körben teljesen üres, tehát legyártatnak pontosan annyit, amennyi a cégek, a kiskirályok és saját maguk kifizetéséhez, szükséges, a megegyezett érték szerint. A kifizetés után A kis és Nagy Királynők a kódex és a törvény szerinti jut is marad is alapon tervezett adórendszerrel a dolgozóktól kérik az előírt adományokat. Így a dolgozóknak egy kicsit több marad, de jut a gyerekeknek a sérülteknek és munkaképteleneknek és az öregnek is, és a szükséges közcélok is fedezve vannak. További adók kivetése szükségtelen vagy káros lehet! A második körben a cégek már nem csak a királynak, hanem elsősorban egymásnak dolgoznak, és beindul a kereskedelem. Innentől a Királyok legfőbb feladata arra ügyelni, hogy a cégek törvény megtartása mellett működjenek. Az összesítések innentől kezdve például havonta ismétlődnek. Az összesítésnél, A Nagy Királyok már csak az új cégeknek fizetnek, és azoknak, akik a kiskirályokon keresztül nekik dolgoznak, valamint pótolják a használat során tönkrement bankókat. Ha bővül a cégek száma, mérete, az új cégeknek mindig a Király fizet az első körben, és mindaddig, amíg a cég nem más cégeknek, hanem közvetve, vagy közvetlenül a Királynak dolgozik. Tehát ha bővül a gazdaság, több pénz kerül forgalomba, pontosan annyival több, amennyivel a gazdaság nőt. A király figyelembe veszi, hogy lehetnek olyan szervezetek, amik nem tartoznak a Királyhoz, vagy teljesen más rendszer szerint működnek, ez nem okoz problémát, amíg ezek a szervezetek nem sértik az alaptörvényt, és nem károsítják az együttélést. De a cégek nem csak növekednek, hanem pusztulnak is. Katasztrófák, csődök esetén sem engedhető, hogy a Királyok több pénzt adjanak ki, mert a pénz értéktelenedik, és ez negatív jelenség, ami később törlesztendő, mert a Király addig nem adhat ki több pénzt, amíg az elkopott bankók miatt a pénz eredeti értéke vissza nem áll. És nagyobb katasztrófák után, pont arra van szükség, hogy pénzt vonjanak ki a forgalomból, a kiesett cégek forgalmával arányosan.

És most elkezdjük törleszteni adósságainkat. A félre tett tartalék arra való, hogy ne csússzunk le hitelekbe, kölcsönökbe és adósságokba. Ha a CÉG mégis ide csúszna, a tartalékot nem félreteszi, hanem abból fizeti tartozásait. A helyes sorrend a következő: A bevételből a kincstáros elsődlegesen finanszírozza a további munka feltételeit. Csak az ezután maradtból tartalékol vagy törleszt, és csak az ezután maradt részt oszthatja szét alapra emelésre és rendkívülire, amiből kiszámolja a fizetéseket, és kifizeti a dolgozókat. Ez a kör vége, és a vezetőn keresztül a következő kör eleje, és a munka folytatódik.

És ne akarj a kókuszdióból több levet kicsikarni, mint ami benne van, akár milyen szomjas is vagy, mert úgysem jön belőle több!

Törvény: A Királyok és Királynők a további bankók kiadásánál a pénz értékét népük előtt nyilvánosan úgy szabályozzák, hogy a pénz tört részei ne tűnjenek el a gazdaságból, de az eladóknak és vásárlóknak tized vagy huszonnegyednél kisebb értékeket ne kelljen számolni.

Törvény: Aki nem tud számolni, ne akarjon bírságolni. Károkozásnál, vagy kisebb törvénysértésnél, szabálysértésnél, stb. a jutalom megvonásánál egy bírság kiszabása esetén nagyobb összegek részletre bontandók, és a követelés nem lehet nagyobb, mint amennyi a tartalékból elvehető, vagy nem lehet nagyobb annál, amit az egyén vagy az adott cég összeomlás veszélye nélkül ki tud fizetni. Ennél nagyobb bírság kiszabása törvénytelen, törlendő, vagy az azt kiszabó hatóság által törlesztendő.

És ha ülsz magadba roskadva, egyedül, elhagyatottan és felteszed a kérdést, mit rontottam el? Tudod, ha azt kérdeznéd, mit nem rontottam el, lehet, hogy rövidebb lenne a lista! Kezd azzal, hogy amit lehet, helyrehozol…

Királynők, Királyok, és az adományrendszer.

Voltak Királynak kikiáltott, vagy nem kikiáltott barbár vezérek, akik több virágszálat akartak maguknak, és olyan adókat vezettek be, amikkel másokat kifosztottak, hogy a rabolt kincseikből megjutalmazhassák saját virágszálaikat. Más agyafúrt vezetők olyan adókat hoztak forgalomba, amik kifosztják a kereskedelmet, és a bonyolultság eltakarja, hogy munka nélkül akarnak jól járni. De a királynő és Királynő tudja, nem lehet több levet kicsikarni a kókuszdióból, mint ami benne van, ismeri a Cég-adó Kódexet, és igyekszik törölni az agyafúrt, fölöslegesen bonyolult, kétes célokat szolgáló tisztességtelen adórendszereket, vagy átalakítja őket úgy, hogy azok megfeleljenek a Kódexnek. Viszont, a Királynő nem változtat használható, bevált és elfogadható adományrendszereken. Ami jó, azt ne javítsuk meg! A Király a cégek száma és mérete alapján dönti el, hogy mennyi pénz kerüljön forgalomba. A cégek végzik a munkát, és fizetik a dolgozóikat (optimális esetben, ha eljutnak arra a szintre, hogy fizetőképessé váljanak. Nem minden vállalkozás éri el azt a szintet, hogy fizetőképes legyen.) Itt lép színre a Királynő, aki tudja, hogy mennyi pénz van forgalomban, ismeri a kimutatást, hány aktív dolgozója van a Királynak, és a cégeknek. Tudja, a Király körei csak az aktív dolgozókig tartanak. És a Királynő tudja, hogy vannak gyerekek és aggastyánok, akik csupán esőleső pozíciót tölthetnek be, mégis szükséges, hogy kapjanak rendes ellátást, és a közterületeket, középületeket is fenn kell tartani. A magán területet a terület tulajdonosa, az egyén tartja fenn. A csoport feladata saját tevékenységi területének fenntartása, a Királynők és királynők feladata a közterületek középületek, közutak és egyéb köztulajdon fenntartása, és a juttatások elosztása. A Királynő a kiskirálynőkön és azok küldöttein keresztül mindehhez adományt kérnek a cégektől és dolgozóktól. A dolgozóktól rendszeres, a cégektől alkalmankénti adományokat. A királynő követe ezen felül gyűjt még munkaerőt olyanoktól, akiknek nem jutott cég által fizetett munka, de képesek arra, hogy közterületen dolgozzanak, vagy segítsenek. Elosztásnál nekik valamivel több jár, mint egy esőlesőnek.
A Királyok, a Királynők és más vezetők nap mint nap tanácskoznak, és vezetik a Köztársaságot, de a Király félévente minden tavasszal és ősszel összehívja a nagy tanácsot, ami általában néhány napos, de addig tart, amíg sikerül egyeztetni a terveket. A nagy tanácson részt vesznek tudósok, próféták, Királyi kincstárosok, bírák és kegyelmesek, és más fontosabb vezetők. Jelen lehetnek uniós, szövetségi, bolygó, vagy csillagközi Királyok, vagy azok küldöttei. A nagy tanácson döntik el, hogy a Köztársaság milyen irányban haladjon, és mik az elfogadható, aktuálisan megvalósítható tervek. A királynő a nagy tanácson elfogadott és nyilvánosság elé tárt célok megvalósításáért gyűjti az adományt és úgy szabályozza az elosztást, hogy abból az ő népe minden nyilvántartott tagjának jusson valamennyi. A Királynő gondol arra is, hogy próféták, szövetségi, bolygóközi és más vezetők is részesüljenek az elosztásból, de nincs szükség olyanoknak osztani, akik még hírből sem ismert, vagy kétes értékű istenségek. Az adó és adományrendszert a Királynő úgy írja elő, hogy az terv szerint elegendő legyen az elosztásra és a célok megvalósítására, de az előírásoknál tudomásul veszi, hogy az aktív dolgozó mindig is több kincset, pénzt kap, mint egy esőleső, és az elzárt törvénytelen nem kap kincset, vagy pénzt, csupán táplálékot, és a kegyelmesek munkájához feltétlen szükséges dolgokat. Előfordulhat olyan is, hogy nincs elég adomány egy kitűzött cél megvalósítására, ilyenkor a Királynő tanácskozik a Királlyal, és megvizsgálják, valóban létfontosságú-e az a cél, vagy lehet-e lefaragni a költségesebb sallangokból. A Nagy Királyok és Királynők a nagy tanács után értesítik a kiskirályokat, királynőket az eredményekről, és a kiskirályok, királynők a nagy tanácsot követő hónapon belül összehívják a saját helyi kis tanácsukat, ahol megállapodnak abban, hogy a nagy feladatokból mi az a helyi kisebb rész amit nekik kell megvalósítani.
A Nagy Királynő az ő népe előtt nyilvánosan szabályozza, hogy a begyűjtött adományokból a kiskirálynő mennyit költhet helyben és mennyit kell továbbítania a nagy-kincstárba. A továbbítandó rész általában tized, tizenkettede a begyűjtött adománynak. A kiskirálynő követei kijárnak a cégekhez, vagy leveleznek azokkal, és a havi rendszeres adományt begyűjtik, mert az adomány nem olyan valami, ami csak úgy magától érkezik. A követek megmutatják a vezetőknek, milyen aktuális célokon dolgoznak és megkérdezik a vezetőt, nincs-e esetleg olyan nem várt bevétel a kincstárban, amit esetleg fel tud ajánlani a megvalósítandó célokra. A vezető nem köteles rendkívüli adományokat adni! Ha kap adományt, a királynő küldötte minden esetben nyilvántartásba veszi azt, és nyugtát ad a kapott adományról. Katasztrófa, vagy vészhelyzetekben a királynő követe túlórázik, és munkaidő után akár a cégtől kijövő összes dolgozót végigkérdezheti, tud-e valamilyen felajánlást tenni ebben a helyzetben. A királynő, kicsi vagy nagy, tudomásul veszi, hogy lehetnek mások is például szellemi, vallási vezetők, vagy tudósok küldöttei, a területén, akik szintén adománygyűjtéssel foglalkoznak, és az is előfordulhat, hogy némi zavart okoznak az elosztásban, de nekik is megvan a létjogosultságuk mindaddig, amíg nem sértik az alaptörvényt. És király vagy Király nem szól bele az adományrendszerbe, legfeljebb akkor, ha a királynő, kicsi vagy Nagy, kéri a segítségét! És Királynők örökölhetnek más Királynőktől Kódexeket, vagy megfelelő körültekintéssel változtathatnak azon, vagy szellemi vezetők útmutatásait is figyelembe véve, létrehozhatnak új kódexeket, és vezetik az elosztást, és körültekintéssel szabályozzák a születést, de kerülik a barbár, boszorkányos, babonás pusztító megoldásokat, amik több kárt okoznak, mint amennyit használnak. És a Királynőktől és az adományrendszertől nem várunk akkora pontosságot, mint a Királytól és a pénzkiadási rendszertől. És a védők távol tartják a csúnya fegyveres őrülteket a cégektől, a vezetőktől, királyoktól, királynőktől, hogy azok végezni tudják feladataikat.

Hány király legyen?

Ha mindenki király, vagy királynő, akkor nincs nép, akit vezetni, irányítani kell, és a király munka nélkül marad, és többé nem király, mert király az, aki vezeti a népét. Ha nincs egy király, vagy királynő sem, csak a nép, akkor akkor nincs aki vezessen, és a legkisebb akadályon sem lehet átjutni, és a néptömegeket hamar ellepi a zűrzavar és a tehetetlenség. Meglehetősen barbár, szinte tarthatatlan, ha az emberek közt csupán minden tízezredik király. Az elviselhető ott kezdődik, ha 1000 emberből legalább 100 aktívan dolgozik cégeknél, de a maradék 900 is dolgozott valamikor, vagy dolgozni fog, ha felcseperedik, vagy legalább meg van a lehetőség arra, hogy valamilyen fusi munkát végezzen. Mivel dolgozni nem csak cégeknél lehet, és az sem egyértelmű, ki mit nevez munkának, olyan sosem lesz, hogy mindenki dolgozik. A fusi munkát most nem számoljuk, de nem is tiltjuk, amíg az nem sérti az alaptörvényt. A kedvező arány úgy néz ki, hogy 1000 emberből 300-400 cégeknél dolgozik. (Ha túl sokan dolgoznak cégeknél, az legalább annyira nem optimális, mintha kevesen tennék ezt. Nem csupán cégekből áll a világ.) A cégvezetők vezetik a cégeket, de lennie kell olyanoknak, akik a cégek felett állnak és összehangolják a cégek és más csoportok működését. Kiskirálynak azokat nevezzük, akik egy településen ezrek, tízezrek munkáját irányítják, hangolják össze. Felettük állnak a Nagy Királyok, Királynők, aztán az Uniós Királyok, stb. Ha az összes királyt, kicsit, Nagyot összeszámolnád, kedvező esetben az jönne ki, hogy 1000 emberből 1, esetleg 2 király (kicsi, vagy Nagy), és ha az összes szellemi vezetőt, prófétát is hozzászámolod, az arány átlagosan 1000 emberből 3 aki király, vagy szellemi vezető. De a királyok váltják egymást, és 4-5-6 évente a szavazásnál és újraválasztásnál más kerülhet a trónszékbe, és a leendő és leváltott királyok legtöbbször valamilyen cégnél dolgoznak. Így 1000 emberből akár 10-nek is megadathat, hogy élete valamelyik szakaszában király legyen, miközben az átlagos arány 1000 emberből 1, esetleg 2, király, nem változik. A Köztársaság vezetésénél ezt a kedvező arányt igyekszünk megvalósítani. Persze lehetnek mások az arányok egy csillagok közt magányosan sodródó naprendszerből kivetett kőzetbolygón, ahol csupán az atomváros teszi lehetővé, hogy az ember megtelepedjen, de egy barbárság szintjéről a kultúráig felemelkedő őslakósok bolygóján a fenti arányok a megvalósíthatóak. A Köztársaság működése akkor optimális, ha minden száz emberből akad egy olyan, akinek élete valamely szakaszában királyi korona jut a fejére, és a Köztársaság minden törvényes, épeszű tagjának, élete során megadatik olyan időszak, amiben valamilyen vezetői pozíciót tölthet be.

A nagy tanács és a feladatkörök

Példa megvalósításra: A nagy tanács tavaszi ülése elsősorban a királyi teendőké, az őszi ülés elsősorban a királynői feladatoké, de mindkét ülésen részt vesznek Királyok, és Királynők is, miközben a szó tavasszal elsősorban a Királyoké, ősszel a Királynőké. A tanács döntései bármelyik időszakban javíthatóak, vagy szükség esetén változtathatóak, de a tanács döntései csak egy másik tanácsülés alkalmával változtathatóak.
A tavaszi ülésen a Királyok elsődleges feladatai:
A Királyok egy új törvény meghozásánál megvizsgálják a születendő törvény leendő alkotás-pusztítás mérlegét, és felülbírálhatnak olyan törvényeket, szabályokat, rendeleteket, amik nyilvánvalóan, vagy rejtve többet ártanak, mint használnak, vagy egy kisebbség érdekeit szolgálják a többség kárára. Nem törölnek viszont olyan kisebbségeket védő törvényeket, amik nem mások kárára védenek egy kisebbséget. Az alkotás-pusztítás mérleg egy jó irányadó a törvényekkel, rendeletekkel történő irányításban.
A Királyok és arra kijelölt mesterek, minősítők feladata, hogy eldöntsék, egy új induló cég várható alkotás-pusztítás mérlegét, és eldöntik, engedhető-e törvényesen az adott tevékenység. A fusi munka nem tilos, feltéve, ha a végzett tevékenység nem törvénytelen betiltott tevékenység. A fusi munka olyan szerveződés kezdemény, ami nem éri el azt a szintet, hogy érdemes legyen bejegyezni, hol működik, hol nem, de lehet, hogy egyszer még bejegyzett cég lesz belőle. És minden tevékenység megvizsgálandó, de feleslegesen nem háborgatandó. A legnagyobb szentek is hibázhatnak, de a veszélyes az, amikor a pusztítást alkotásnak tüntetik fel, és a józanész ott ér véget, amikor ezt még kötelezővé is teszik.
A Királyok az összesítések és előzetes számítások alapján megvizsgálják mennyivel nőt, vagy csökkent a köztársaságban a cégek mérete, termelése, és növekedés esetén jóváhagyják a növekedéssel arányosan nagy összegű pénz kiadását, csökkenés esetén pedig előírják, mekkora összeg vonandó ki a gazdaságból elhasznált bankók formájában.

A Királyok egy veszélyes világban mindig odafigyelnek a lehetséges veszélyek elhárításának módjaira, és igyekeznek kijelölni a köztársaság számára azt az irányt, ami a lehetőségekhez képest nem csupán reménytelen túlélést, hanem valamiféle fejlődési lehetőséget is tartalmaz, de feleslegesen nem fejlesztünk, és ami jó, azt nem javítjuk meg. A Királyok megtárgyalják, és rendeletekben szabályozzák, az aktuálisan követendő irányokat. A Királynak lehet szépérzéke, és két hasonló választható út közül, igyekezhet, a szebbiket választani, de udvariasságból ezt a döntést meghagyhatja a Királynőknek.
Az Őszi ülésen a Királynők elsődleges feladatai:
A Királynők a Kódexekkel irányítanak, és a modor, az erkölcs, és az emberek egymás közti hozzáállásáért felelősek, és igyekeznek úgy irányítani, hogy az elfogadott normák minél inkább segítsék az együttműködést. Tökéletes kódex nincs, a kódex akkor jó, ha az lehetőleg megerőltetés nélkül megtartható, és az azt követő férfiak és nőket közelebb juttatja az együttműködéshez, és megakadályozza az aktuálisan divatba jött civakodásokat, ellenségeskedéseket.
A Királynő feladata az adományrendszer szabályozása, úgy, hogy az a leghatékonyabb legyen, de ne legyen elviselhetetlen teher a cégek számára, és a kódexnek megfeleljen. A Királynők odafigyelnek a területükön a lehetséges hibákra, törlik, vagy javítják a nem megfelelő adó, adománygyűjtő előírásokat, módszereket.
Az összesítések alapján a Királynők feladata az adományok elosztása. A Meglévő adó és elosztási rendszeren nem változtatnak, ha az megfelelő, nem elviselhetetlen teher, és sokaknak segít. Szükség esetén egy új rendszert úgy vezet be, hogy a régit lehetőleg nem törli, amíg az új nem működik. Barbárok által kivetett, barbár módon üzemeltetett adók, azonnal törlendőek.

Példa elosztásra: A Királynő követi a kincstáros azon módszerét, hogy az elosztható kincseket három részre bontja, az alapra az emelésre és a rendkívülire. Ezután felméri az igényeket. És egy olyan lehetetlen helyzetben, amikor egy bolygóközi király kijelenti, néhány évig x csillagászati összegre van szüksége egy mindent elsöprő katasztrófa elhárításához, ami aktuálisan fenyeget, akkor sem ad oda mindent erre a célra, hanem megszab egy határt, amit egy adott célra adhat, és meghallgatja, a többi igénylőt is, nem feledkezve meg a mindennapos kiadásokról. A rendkívülire szánt összeg nem lehet nagyobb annál, amibe belepusztulna az adományrendszer és a gazdaság, mert aztán nem lenne kit megmenteni. A Királynő kincstárosai az igényeket összesítik, de az igény majdnem mindig jóval több, mint a szétosztható javak. A Királynők ismertetik az összesített igények, és elosztható javak arányát, és az igények nagyságával arányosan szétosztják a valóban szétosztható javakat, és figyelik, hogy a következő osztásnál milyen célokra kell jobban figyelni, és mi az, ami elhanyagolható. A Királynőtől az elosztásnál nem várunk akkora pontosságot, mint a Királytól, a kiadható, vagy visszavonandó pénz mennyiségének meghatározásában.

Királyokról, szellemi vezetőkről

Sötétebb időkben előfordult már, hogy olyan barbár rémség jutott hatalomra, aki a saját unokatestvérét megnyomorította és száműzte, nehogy azé legyen a hatalom, majd bevezetett valami véres egyházat, hogy kordában tartsa a népét, és magát egyetlen igazként hirdető, vérengző vallása mellett úgy gondolta ő az egyetlen és abszolút király, és más ilyen nem lehet. Hadakozó őrült barbár néptömegeknek sokszor csak efféle vezetés jut. Az ilyen királynak kikiáltott eszeveszett barmoknak és követőiknek egy józan világban az elzárás a jussuk, mialatt talán a kegyelmesek eljuttatják őket a félkegyelmű szintig. De jobb időkben lehetnek valódi királyok, akik méltóak a koronára. Nincs abszolút király. Vannak jobb, vagy kevésbé jó királyok. Nincs abszolút szellemi vezető, tanító, vagy próféta. A teremtés végtelen története nem adható elő teljességében egyetlen halandó élet alatt, még akkor sem, ha valakik érdeke úgy kívánja, mindig csak ugyanarra a prófétára hivatkozzunk, és minden másra mondjuk azt, hogy az nem az egyetlen, rossz, üldözendő, stb.. Sötétebb időkben volt olyan próféta, nem is egy, aki háborúkkal, gyilkolásokkal szerzett magának tekintélyt, templomrablással szerzett magának tudást, és saját hatalmasnak vélt, hulláktól bűzlő személyiségét mindenki másénál felsőbbrendűnek gondolta. Válaszd el a sarat az aranytól! Tanítók, szellemi vezetők, próféták lehetnek jobbak, és kevésbé jók. A tudás értékes. A tudást a próféta adja elő, a saját tökéletlenségeivel, hibáival, téveszméivel, együtt. Tudásod nem lesz nagyobb, ha Te is elköveted ugyanazokat a hibákat, amiket a próféta elkövetett. Senkin sem segít, ha próbálod leutánozni a prófétát, és minden hibáját megismételed, ahelyett hogy merítenél a tudásból, amit ő is kapott valahonnan, és tovább adott. Példa: Ha egy vaktól tanulsz zenélni, nem leszel jobb zenész, ha Te is megvakulsz, de ha használod a látásod, és el is tudod olvasni a kottát, olyan zenét is előadhatsz, amire a tanítód sosem volt képes, és még az is lehet, hogy újat hozol a világba.

Ameurázsia kicsi Nagy és többi vezére! Beléptek-e végre a kulturáltság alapszintjére?

És most Te következel!

És ha velünk bármi történne, független attól, hogy mi még élünk-e vagy sem, most már a Te feladatod is, hogy mindezt tovább vidd!
Asztropitekusz Asztropitekusz jelentkezz!

Vadi új dumám van
már megint, már megint
Vadi új dumám van
már megint, már megint
Vadi új dumám van
már megint, már megint

Ki gépelte ezt ide? Te voltál az Zsibizsibi?

Tudd meg, itt a földön a leggazdagabb is csak csóró, és amiből csak egy van, az pusztulásra van ítélve, és hogy ne keljen túl sokat számolni egynek, eljön az idő, mikor megfial a világbank és a világkormány, de nehéz, fájdalmas szülés lesz, sok veszteséggel, úgyhogy befogod a szád és csöndben segítesz, hogy a leendő potyagyerekek ebben a szegényes világban is életképesek legyenek. És mindennek lehetőleg úgy kell megtörténnie, hogy a dollár dollár, a rubel rubel, az euró euró a Kína jüanja jüan, és a forint forint maradjon, stb., de ez a helyi Királyok és Királynők döntése. És tudod, úgy illik, hogy egy világnak több Királya és Királynője is legyen. Még nem tudni, hogy Oroszország és Ukrajna bevállalja-e, hogy megalkotják az Orosz Uniót és Amerikai mintára megalakítanak még egy Világkormányt és egy Orosz Világbankot. És hogy mikor teszi ezt meg Kína egymagában, vagy valamilyen unióhoz csatlakozva, az is kérdéses. Lehet, hogy a Világkormányok nevet változtatnak és Királyok Világtanácsa, vagy valami más néven jelennek majd meg, de tevékenységük akkor ér majd valamit, ha nyilvánosan elfogadtatják magukat, és az itt felvázoltak szerint irányítanak. Mindenesetre az utódok segítséget és tanítást kérnek a szülőtől, és okulni kell a hibákból, mert nem követhetik el még egyszer azt, amiről nyilvánvaló, hogy pusztulásba vezet. És ne feledd, AfrikA, AusztráliA, és a köztük lévő vizek is része AmeurázsiA területének. Ez az egész földet jelenti!

Fizetés a pénztáraknál készpénzzel, kártyával vagy bankszámlával. Az utóbbi kettő használatához ujjlenyomat olvasó és aláírás szükséges. Az ujjlenyomat egyértelműen meghatározza, kiről van szó, az aláírás és a leírt bankszámlaszám mutatja, hogy nem egy levágott ujjról van szó, mert az nem tud írni és a pénztáros észrevenné a csalást. A kártya mutatja és helyettesíti a bankszámla számot, de aláírás itt is kell. Az ujjlenyomat olvasás helyettesíthető pecséttel és pecsétleolvasóval, de ez már nem annyira megbízható, mint az ujjlenyomat olvasó, mert a pecsét átadható másik embernek. Analfabéták fizethetnek készpénzzel, nagyobb összegeket ők úgysem mozgatnak. A rendszer nem támadhatatlan, de nem éri meg feltörni, mert jóval nehezebb, és becstelen tevékenység, mint tisztességesen pénzt keresni. Ennél nagyobb biztonságra törekedni banki rendszereknél felesleges, mivel a világokat fenyegető veszélyek nem attól múlnak el, ha a bankrendszert terheljük felesleges biztonsági intézkedésekkel. Fegyveres erőknek semmiféle keresnivalójuk nincs a pénzügyek közelében, megelégszünk a védő rendjével. És nem csinálunk fegyveres konfliktust abból, hogy valakik esetleg eltulajdonítanak galád módon, fizetés nélkül néhány tábla csokoládét. Az ujjlenyomat olvasó nem kötelező, a kincstáros maga dönt, hogy milyen rendszert használ kincstárában. A személyes kapcsolatoknál nincs megbízhatóbb automatikus rendszer. Egy jó kincstáros legalább látásból, vagy feljegyzésből ismeri azokat, akik a kincstárral kapcsolatban állnak, de sok ügyfélnél nem lehet mindent fejben tartani, ezért szükséges automatákat üzemeltetni.

Igen, vannak olyan hibák, és szándékos gonoszságok, gaztettek, amikor még a legmagasabb körökben is szükséges lehet a rács és az elzárás majd a rehabilitáció, a kegyelmezés hosszas munkája, de nem ez a cél. Az alaptörvény, vagy törvények törvényének bevezetésénél még a fegyvereseknél sem az a cél, hogy kirúgjuk őket, hanem az, hogy a fegyverletétel után együttműködésre képes emberekké váljanak. Nyilvánvaló, az az őrült, aki csak pusztítani tud, elzárandó, de a többiek nem. A vezéreket és fejedelmeket sem szeretnénk leváltani, hanem azt szeretnénk, hogy ebből az írásból megtanulják, és alkalmassá váljanak a Kis és Nagy Királyok, Királynők Köztársaságának vezetésére, amit ha jól csinálnak, az messze életképesebb lesz, mint bármelyik eddigi barbár rendszer a történelem során. Ne cseszd el! És ne keverd össze a Kis és Nagy Királyok, Királynők Köztársaságának alaptörvényét más csoportok, vagy rendszerek alaptörvényével.

Minden megnyilvánulás, tevékenység foglal magában valamennyi alkotást, és valamennyi pusztítást.
Alaptörvény: Érjük el a legnagyobb szabadságot, ami a korlátok és gátak közt elérhető, megengedhető. A szabadság addig engedhető, amíg az nem maga okozza a háborút, vagy más mérhetetlen (elviselhetetlen) pusztítást. Az a szabadság, ami mérhetetlen pusztítást okoz, például háborút, vagy katasztrófát nem szabadság, legfeljebb rabszolgaság, és maga okozza a további gátakat, korlátokat. Bármilyen tevékenység vagy megnyilvánulás megengedhető, ami nem fenyeget a kelleténél nagyobb, vagy mérhetetlen pusztítással, és annál kevésbé engedhető, (annál inkább korlátozandó) minél több pusztítást tartalmaz.

Az alaptörvény alkalmazása: Bármit megengedünk, ami nem fenyeget, vagy nem okoz a kelleténél nagyobb pusztítást vagy mérhetetlen pusztítást. Az a megnyilvánulás, tevékenység, ami tartalmazza, vagy aminek a következő lépése mérhetetlen pusztításhoz vezet, nem megengedhető, és megvizsgálandó, hogy és miért fajult idáig az adott megnyilvánulás, tevékenység, és mi az a még nem eldurvult, megengedhető rész ebből, ami nem fenyeget a kelleténél nagyobb, vagy mérhetetlen pusztítással.

Üdv, a józanész legyen veled! A józanész nem a legfelső hatalom, csupán a kezdete egy másik világnak! Ugye elérjük legalább ezt a szintet?