A kezdetek… Valamikor réges-régen
Szép ez a cseréptál. Az üvegfedél ritka és törékeny, nem érinti
mindenhol a cserepet, de így kap némi levegőt ami benne van. A cserepet
agyagból égették, az üveget homokból, szódából és égetett mészkőporból
olvasztották. Mutatom, hogy kell csinálni. Raktam a tálba egy kis
homokot, arra egy tenyérnyi lapos, ovális követ, amit a folyónál
találtam, egy csipetnyi sarat elkentem a kő tetején és annyi vizet
öntöttem a tálba, hogy a kavics épphogy kiemelkedjen, mint egy sziget.
A sziget közepére raktam egy kis darab mohát, és most azt nézem, hogy
nő, és terjed szét a kavicson. Locsold meg, ha már kevés benne a víz,
de csak annyira, hogy a sziget el ne süllyedjen. Látod, csak arra kell
figyelned, hogy víz legyen elég, és ne túl sok, a többi már a moha
dolga.
Egyre többen felejtenek. A város elveszett. Ki tudja, hány, és
hányszor. Hányszor fordult már elő, hogy csak néhányan maradtak az élők
sorában egy katasztrófa után. És mit ér az, ha csak a falak maradnak,
mert az élőket kipusztítják az eszement katonák? Katasztrófa, háború,
vagy más mérhetetlen pusztítás? Akár katasztrófa, akár járvány, mindig
találsz a pusztulás előtt legalább egy őrült harcost, aki mindent
tönkretesz. És a próféták azt rebesgetik az egész világ, az istenek és
gondolatok hosszan tartó harcaitól süllyedt a fényből a sötét káoszba,
ahol lehetségessé vált, hogy legyenek katasztrófák. És a katasztrófa
mindig következménye valamilyen harcnak. A pusztító harcos sohasem
jótevő. A harc és a háború, ami a káoszba taszít és a halálba juttat.
Valamikor tudtak írni, olvasni. Mit gondolsz, mi lett azokkal, akik
néhányan túlélték a katasztrófát. Talán nem süllyedtek mélyebbre az
ősközösség és az ősbarlangok szintjénél.
Zsim azok leszármazottja lehetett, akik már sok katasztrófát
átvészeltek, és az egyik legnagyobb után alig maradtak néhányan.
Történhetett akkoriban, mikor a tyúkszerű madarak, kétszer akkorára is
megnőttek, mint az ember, és még a mamutokat sem zabálták föl a barbár
hordák.
Zsim sosem volt nagy vadász, de fára mászni jól tudott. Inkább a
bogyókat ette, minthogy a röfögő sártúrót hajkurássza, inkább elfutott
a kardfogú elöl, minthogy megküzdjön vele, és még egyetlen tojást sem
lopott a nagy tyúktól, de tudta Majsa csak akkor lehet az övé, ha
legalább egyszer visz neki röfögő sártúrót, vagy megtanul halat fogni.
Zsim jó megfigyelő volt, de vadásznak sete-suta. Egyszer, mikor
kergette sártúrót, belegabalyodott az indákba. Mikor kiszabadította
magát rájött, hogy az indákból kötelet készíthet, a kötéllel fákat
köthet össze. Ő volt az első a törzsben, aki olyan nádkunyhót
készített, ami nem dőlt össze a széltől. A tanító lehet, hogy ezért
figyelt föl rá. A tanító nagyon messziről jött. Széllel hajtott hajóval
kelt át a nagy sós vízen. Hosszú vándorútján volt ideje megfigyelni a
madarakat. Aki ismerte, azt mondta, álmában képes látni a madár
szemével. A sasnak éles a szeme, de legtöbbször csak a prédáját nézi. A
vándormadár viszont tájékozódik is a látásával. A tanító sokat mesélt
Zsimnek arról, hogy a föld sokkal nagyobb, mint a törzs birodalma, és a
repülő madár látja, a föld olyan, mint egy nagy kerek tányér, de a nagy
sós vizet átrepülő madár szeme látja és érzi azt is, a föld nem csak
kerek mint a tányér, hanem kerek mit a tojás, vagy a dinnyetök. És
olyan, mint egy nagyon nagy tojás, vagy egy nagyon nagy dinnyetök, amit
nagyon sokáig tartana körbevándorolni.
A tanító sokat mesélt, más emberekről is, akik nemcsak nádból, hanem
sárból és kőből is tudnak építeni, tanított neki a földművelésről és
mesélt arról is, hogy kezdetben vala az anyós, és mi mind az anyóstól
származunk. Aztán a tanító elment, és sokáig senki sem látta sem Őt,
sem más idegent. Zsim, aznap sem vitt haza semmit, és mikor elmesélte
miket hallott, csak kinevették, de volt, aki megijedt a sok
furcsaságtól. Aztán Zsim úgy döntött, jobb, ha inkább nem is beszél
róla, de a földművelés érdekelte, és csak azon járt az esze, hogy lehet
megépíteni a kertet.
Zsim sokat kóborolt, megnézte a nagy füstölő hegyet is, ahová társai
nem merészkedtek, mert Nunu törzs asszonyának a tüzes kő egyszer
megégette a szoknyáját. Pedig tüzes hegynél lehetett találni a szikrázó
követ, ami szikrázik ha összeütik, és a ragadósat, aminek darabjai
húzzák egymást. Sok ilyen ragadós kő lehet még a hegy alatt, és talán
ezért nem csúszunk le a nagy tojásról, mert akár mekkorát ugrik szöcs,
a tojás visszahúzza és leesik, vissza a földre. – Gondolta Zsim, majd
gyűjtött ezekből a kövekből, játszott velük, és a tanító elmondása
alapján kipróbálta, szikrával, lehet-e a száraz fűben tüzet gyújtani.
Ha nem csak a villám, hanem ők is tudnak tüzet gyújtani, akkor nem kell
azt folyton őrizni, hogy ki ne aludjon, és fáklyával oda vihetik, ahová
akarják. Így lett később Zsim a tűz szállítója. De ha be is járta a
vidéket, Zsim tudta, Majsa csak akkor lehet az övé, ha elmegy röfögő
sártúrót kergetni. Nemsokára adódott is alkalom. Napkeltekor egy szál
zsebébe rakott néhány ropogósra pirított sózott tenyérnyi hosszú
csúszómászót, amit ropinak hívtak., majd elindult. A tisztás szélén
találkozott Lolával, aki magát illegetve megszólította Zsimet.
Zsim, ha adsz egy ropit, kapsz egy csókot! Majd három ujját mutatva –
ennyi ropiért mindenem a tiéd! Ha a ropihoz adsz és még egy sót is,
akkor annál is többet kapsz!
Zsim adott egy ropit., megölelte Lolát és kapott egy csókot, majd
inkább tovább ment, mert tudta mindenki asszonyát úgyse lehet
megtartani pláne nem egy olyannak, aki elől elfutnak a sártúrók,
no-meg, neki inkább Majsa tetszett. Lola szomorkásan nézett utána, de
nem tudott mit tenni, be kellett érnie egy ropival.
A ropi hamar elfogyott, de a mocsárnál Zsim meglátta a sártúrót.
Odalopakodott, és nekiiramodott. Kergette ide-oda, de sártúró gyorsabb
volt. A fene se fut utánad, gondolta Zsim, mikor kifáradt, és meglátta
az ösvény szélén termő dinnyetököt. Zsim eszik inkább tököt – gondolta.
De éppen akkor kiugrott a bokorból kardfogú, és leterítette röfögőt.
Zsimnek eszébe sem jutott, hogy kardfogú ő rá is támadhatott volna,
csak röfögő érdekelte, bedühödött, és egy hatalmas ordítás közepette,
egy méretes tököt jól odavágott, ami pont a kardfogú fején loccsant
szét. Annak sem kellett több, hogy elfusson. Zsim elfalatozta a tökből
maradt, nagyobb darabokat, majd a röfögőt nézve ezt gondolta: hmmm, ez
már nem röfög, most már haza kell, vigyelek. Sártúró nagyon nehéz volt,
de indakötéllel két hosszú vastag bothoz kötözve Zsim hazahúzta.
Útközben nagyon elfáradt, többször is arra gondolt, Inkább építek
botból, nádból és kötélből házat, sártúrót meg kergesse az, aki ilyet
nem tud. Elvitte a malacot Majsának, majd mesélt a bejárt vidékekről.
Később elhatározták, hogy elmennek vándorútra.
A vándorút
– Zsim, mért megyünk messze? Nézni, hogy ér össze ég a földel?
– Majsa, az nem ér össze!
– De igen, ott messze összeér. Te is hallani, Zsezse vándor mesél volt,
felmenni legmagasabb hegyteteje, és meglát, a föld nagy kerek mint Nunu
tányérja, és nagy tányér vége és az ég összeér.
– Zsezse vándor nem menni elég messze, mert akkor tudni, a föld nem
kerek mint a tányér, hanem kerek mint a tojás. És a föld olyan, mint
nagyon nagy tojás. És hegy tetején csak darab héja látni, ami kerek
mint nagy tányér, mert a többi amit nem látni hegy tetején, már alatta
van annak, amit látni.
– Na, gyere Majsa, menjünk tovább.
– Kerek mint a tojás?
Nem kerek mint a tányér, hanem kerek mint a tojás?
Zsim, és, aki elmegy oda, ahol nem látni, ami alatta van, nem csúszik
le nagyon nagy tojásról?
– Azt még Zsim sem tud, de Zsim, már volt nagy tűz hegynél, és Zsim
látni, mi jön ki nagyon nagy tojásból. Van sok fekete kavics, ami
összeragad. Egyik kavics húzza közel másik kavics. És a föld alatt van
sok ragacs, és még madár sem tud szállni nagyon magasra, mert ha fárad,
és nem csapkod a szárnya, leesik, mert ragacs lehúzza, Ezért Zsim
gondolja, akármerre megy nagy tojáson, nem csúszik le róla, mert nagy
tojás ragacsa visszahúzza. És akármekkora ugrik szöcs az is csak földre
esik, még ha alatta is van annak, amit látni nagy hegy tetején. És még
nagy szellemek is ide ragadni földhöz, és nem menni el.
De Majsa is látni, fekete kavics lesz, tűz hegyénél.
– Zsim, Majsa fél nagy tüzes hegy, Nunu törzs asszonya megmond, az
tiltott odamenni. Nunu nem akar Zsim és Majsa odamenni.
– Nunu csak azért mond, mert tűz hegye, megégette szoknyája, és hiszi,
hegy mérges rá, de lehet, az a vidék a tiltott paradicsom. Na gyere
gyere!
– Zsim mesél, út nem lesz hosszú
– Tudod Majsa, Mi mind az anyóstól származunk.
Mert, kezdetben vala az Anyós. Akiről nem lehetett azt mondani, hogy a
velejéig rosszcsontból faragták, de azt sem, hogy maga lett volna a
makulátlanság.
És anyós szerette volna, ha társa lenne valaki.
Így aztán kezdetben az anyós kedvére lett az após, akire nem lehetett
azt mondani, hogy a velejéig rosszcsontból faragták, de azt sem, hogy
maga lett volna a makulátlanság.
De amíg ketten voltak, az a boldogsággal volt hasonlatos. Mert anyósba
bele volt írva szeresse após, és apósba bele volt írva, szeresse anyós.
És anyós, és após alapította törzs, amiből lett sok anyós sok após és
sokasodtak és szaporodtak a kedvükre, aztán már sok vidéken sok anyós
sok após élt, és az még nagyobb boldogsággal volt hasonlatos.
De volt gond, mert akkor már nem lehetett tudni ki kit szeret. És ebből
lett aztán nagy dörgedelem, és nagy lepusztulás.
És voltak nagy amazonok, akik többet akartak, mint egy vadász tud, és
csábítottak más asszonyok vadászai, és vadászok ezután nem vittek haza
vadászzsákmány földi javak, hanem vittek földi javak vadászzsákmány
másik asszony. És voltak vezérek, akik tudták, vezérszagra nyílnak
legszebb virágszálak, de maguk nem tudtak annyi vadászzsákmány hozni,
ami sok virágszálnak elég volna, de hogy virágszálak maradjanak,
csentek más vadászok zsákmánya, vagy nem osztották szét, amit szét kell
osztani. Így aztán lett éhező és elhízott, tolvaj és meglopott. És lett
még nagyobb dörgedelem, még nagyobb lepusztulás. És lett asszony,
akinek csak olyan vadász jutott, aki már várta unoka. És asszony lett
anyós a mostoha, akiről nem lehetett azt mondani, hogy a velejéig
rosszcsontból faragták, de azt sem, hogy maga lett volna a
makulátlanság.
És mivel nem lehetett azt mondani, anyósról, hogy a velejéig
rosszcsontból faragták, de azt sem, hogy maga lett volna a
makulátlanság, a világ lett kicsit tökéletlen, mert mi mind az anyóstól
származunk. Hogy kardfogú és nagy sziszegő honnan származik, Zsim nem
tudja, de Zsim és Majsa lenni biztonságban, mert erre nem jár sziszegő
és kardfogú.
– Zsim, kacsa! Zsim fogni kacsa Majsának!
– Jó… reccs… Háp. Nahát, sok kacsa repül.
– Zsim mit csinál? Nem tudni, hogy kell sötétben kézzel kacsát fogni?
Úgy kell, hogy Zsim befog szája, és nem hápog, különben kacsa elmegy.
– Igen, de volt itt gödör.
– Nem törődni gödör! Befog szája, nem hápog, különben kacsa elmegy. Hol
van ennivaló?
– Majsa, nincs minden nap kacsa! Ezt Majsának kell tudni! De mikor tűz
hegye mérges, a tóban találni főt hal, a kövek alatt ropi.
– Ropi? Majsa nem szereti sült kukac, keres inkább alma.
– Majsa jó, Zsim szereti, Majsa mindig talál, ami kell. Zsim tudja,
nagy vadász sem tud mindig annyi vadász zsákmány földi javak hozni, ami
asszonynak elég, ezért, Zsim megengedi asszonynak, tesz vesz dolgoz,
gyűjtöget legyen több földi javak vadász zsákmány.
– Zsim beszélni nem jó! Zsim tudni azt is, nincs elég földi javak,
eleség, Majsa keres másik vidék, másik vadász!
– Van földi javak, de nincs minden nap kacsa. Ha Majsa sokat akar,
mehet, Zsim elengedi, de akkor hordja Majsának másik vadász földi javak
vadászzsákmány, mert Zsim szívesen megetetné, törzs akár összes
asszonya, de Zsimnek csak két keze, két lába, és örül, ha hoz annyi,
ami egy asszonynak elég, és Zsim annak asszony hordja vadász zsákmány,
földi javak, aki kedves hozzá. És ha asszony talál másik vadász, akkor
hordja neki földi javak, vadászzsákmány másik vadász. Mert Zsim annak
asszony hordja földi javak vadászzsákmány, aki kedves hozzá. És ha nem
elég amit Zsim hoz, Zsim megengedi asszonynak, tesz vesz dolgoz,
gyűjtöget, legyen több földi javak vadászzsákmány. És Majsa nem
unatkozni. És mire Majsa anyós lesz tudni, ha messze megy, hogy kerüli
el kardfogú és nagy sziszegő. És Majsa lenni majd nagyon óvatos, mert
volt már, hogy anyóst elvitte kardfogú, vagy megmarta nagy sziszegő.
Na, gyere, menni fel oda, ott Zsim mutat.
– Látod Majsa, itt van, tűz tiltott paradicsomban.
Zsim mondani áldás tűz előtt.
Áldott legyen a neve azoknak,
Akik megokosítják a butácskákat
Megszépítik a csúnyácskákat
Megjavítják a rosszcsontokat
Megkedvesítik az anyósokat
Zsim tudja, Majsa lesz legszebb a vidéken, Majsa most mondani, tenni
szépítő recept, Nunu tanított!
– Na, jó!
Mikor úgy hiszed, maga vagy a szépség
De tó tükre mutatja maga vagy a rémség
Rossz recepttel szépítkeztél, sehol a segítség
Ki szeret majd, tán egy másik rémség?
Fürödj a tóban, s eloszlik a kétség
Fésülködj kicsit, s jön a reménység
Mert nincs rémség, ki csöppet szebb ne lehetne
Nincs szépség, ki még szebb ne lehetne.
Szépítkezzen szépség és rémség
Anyósok földjén legyen most reménység.
Zsim, biztos ez jó recept?
– Hmm… Zsim gondolja, jó, mert Zsim tudja Majsa a legszebb.
Majsa kedves, és Zsim mondja, Zsim hordja annak asszony vadászzsákmány
földi javak, aki kedves hozzá.
– És ha Zsim talál másik asszony, Majsa mit csinál?
– Asszonynak lehet több vadásza is, de csak szépen sorjában, nem
egyszerre, szép sorjában!
Sajnos ha Zsím hordja földi javak másik asszony, akkor Zsim kell
megenged, Majsa, keres másik vadász. Mert Zsimnek csak két keze két
lába, és csak annyi vadászzsákmány földi javak hoz, ami egy asszonynak
talán elég. És ha másik vadász mondani többet az csak lódít, hazudik,
mert többet akar, de legjobb vadásznak is csak két keze két lába. És
sok vadász csapata tud hozni nagyon nagy zsákmány. Ami nagyon nagy
boldogsággal hasonlatos, de nagyon nagy zsákmány vadászok eloszt, és
akkor kiderül, legjobb vadász is örül, ha jut annyi, ami egy asszonynak
elég. Mert legjobb vadásznak is csak két keze, két lába. De Zsim nem
szeretné Majsa lenne anyós a mostoha, akiről nem lehetett azt mondani,
hogy a velejéig rossz csontból faragták, de azt sem hogy maga volna a
makulátlanság mert volt már olyan, hogy anyóst a mostohát elvitte nagy
kardfogú. Zsim remél, tud hozni sokáig Majsának vadász zsákmány földi
javak. És ha Majsának nem elég, Zsim megengedi, Majsa tesz vesz dolgoz,
gyűjtöget legyen még több földi javak, vadász zsákmány.
És Zsim kérdi itt a tűz előtt:
Majsa akar lenni Zsim asszonya?
– … Jó…Majsa lenni Zsim asszonya. De Zsim fogni kacsa! Építeni fedél,
hozni vadász zsákmány
– Nem sietni annyira, előbb elmondani összefűző itt a tűz előtt.
Én anyám a Te Anyósod,
Te anyád az én Anyósom,
Te leszel a társam, akarom.
Te anyád az én Anyósom,
Én anyám a Te Anyósod,
Te leszel a társam, akarom.
Na így jó! Majsa és Zsim most már mehet keresni élelem vadászzsákmány
földi javak! Gyere Majsa!
És sok víz folyt még le a folyókon mire Zsim és Majsa sokasodó
leszármazottai egyre jobban megtanulták a földművelést, a házépítést és
még sok más tudományt, amivel enyhíteni tudtak a természet
viszontagságain, elkerülhették a nagy dörgedelmeseket és
lepusztulásokat, majd túlléphettek a barbár vezéreken és sötét
uralkodókon, és megépíthették a királyok köztársaságát, ami kiemelte
őket az akár világméretű háborúkat és fájdalmakat okozó barbár törzsek
sötét tudatlan szintjéről.
És megtanulták, csak a tudás és a józanész, ami kiemelhet az állatok és
a barbárság szintjéről, és ez az, ami eljuttathat a csillagokba.