Asztropitekusz

Általában a nagy Királyok felügyelik, hogy mennyi pénz kerüljön a gazdaságba, és ügyelnek arra, hogy az a megfelelő helyre kerüljön. De Király ezt nem úgy csinálja, hogy a hasára üt, és kíván egyet homályos megérzései alapján, hanem van neki egy lokogopédusa, aki összesít, oszt és szoroz. A lokogopédus és csapata dönti el, hogy egy induló cég támogatható-e vagy sem. A lokogopédus a feljegyzéseivel együtt van jelen a tanácson, néha kicsit la-la- la-la lassan be-be-be-be beszél, de általában követhető. Támogatásoknál a lokogopédus és csapata az alapján dönt, hogy a királyok tanácsa mit enged legális tevékenységként, mi van tiltó listán, és mik azok a tevékenységek, amik a területen még nem voltak, vagy nem besorolhatóak, vagy van-e valami egyéb akadály. A lokogopédus csapata fogadja a kiskirályok havi összesítéseit, amiből felmérhető a gazdaság, és amiből megállapítható, hány új cégnek kell fizetni az első kört, és a növekedéssel arányosan mennyi pénzt kell juttatni a gazdaságba, és csökkenés esetén mennyit kell kivonni onnan. Pénzt gyártani úgy, hogy közben a gazdaság nem növekszik, közönséges rablás. Tehát a lokogopédus tudja, ez és ez a kiskirály pitéjében három kisebb és egy közepes méretű cég alakult, és pályázik az első körre. Ebben a pitében a gazdaság és az ezzel járó pénzforgalom egyrészt növekedett, másrészt tönkrement 1 kicsi és 1 közepes méretű cég, tehát ezen-kiskirály jussa a levonásokkal együtt ennyi és ennyi. És nagy Király lokogopédusának csapata, nem feltétlenül havonta, de legritkábban évente ezt végigszámolja az összes kiskirályra. A kiskirály pedig pontosan tudja, hogy a nagy Királytól kapott összegből pitéjében melyik cégnek mennyi jut. A királyok tanácsa az alaptörvény és az alkotás-pusztítás mérleg alapján legalább évente újra átvizsgáltatja, hogy mik azok a tevékenységek, amelyek feltétlen szükségesek, engedhetőek, korlátozottan engedhetőek, nem támogatandóak, tiltandóak, elzárandóak. A tanács ügyel arra, hogy a pusztítás ott kezdődik, amikor betiltják a létfeltételeket, és engedik a pusztító tevékenységeket. Az alkotás-pusztítás mérleggel mérni nem tökéletes tudomány, ezért évről évre meg kell ismételni a méréseket, és a régebbi eredményeket is felhasználni. A kiskirályok szintjén és a bolygóközi, bolygó és uniós Királyok szintjén is meg van ez az engedélyező-tiltó lista. De uniós Király csak körvonalazza mit szabad és mit nem, az ország Királyának már részletesebb képe van arról, hogy országában mi engedhető, támogatandó, tiltandó stb., és a helyi kiskirályok tanácsa dönt arról, saját területükön mi az, amit lehet és mi az, amit nem. Nagyobb Királyok ezt csak akkor bírálják felül, ha az feltétlen szükséges, vagy az adott kiskirályok annyira eltérnek a követendő iránytól, hogy az már felesleges pusztítással fenyeget. Tehát elsősorban a kiskirályokon és az általuk vezetett cégvezetőkön múlik, mi valósul meg, és mi nem, és őket irányítják, valamint a működésüket hangolják össze a nagyobb Királyok. Királyok ügyelnek arra, legyen egy működő gazdaság, ahol nem kell könyörögni a munkáért, nem bottal verik a dolgozót, és nem jár kirúgás azért, ha valaki levegőt mer venni, hanem aki akarja, hasznossá teheti magát, és ahonnan a Királynők irányításával a kiskirálynő emberei adományt kérhetnek, és az adományrendszert úgy szervezik, hogy lehetőleg senki ne maradjon az árok szélén.
És szomorú, vagy sem, de a Király már tudja, legjobb esetben csak szanaszét heverő hullákat, de világok összeomlását is jelentheti az, amikor a lokogopédus zavarodottan csak annyit tud kinyögni, hogy e-e-e elfelejtettem a je-je-je jelszót.
Nos, ha lehet, igyekezzünk csökkenteni a hibákat és a katasztrófák számát!