---

Szép ez a cseréptál. Az üvegfedél ritka és törékeny, nem érinti mindenhol a cserepet, de így kap némi levegõt ami benne van. A cserepet agyagból égették, az üveget homokból, szódából és égetett mészkõporból olvasztották. Mutatom, hogy kell csinálni. Raktam a tálba egy kis homokot, arra egy tenyérnyi lapos, ovális követ, amit a folyónál találtam, egy csipetnyi sarat elkentem a kõ tetején és annyi vizet öntöttem a tálba, hogy a kavics épphogy kiemelkedjen, mint egy sziget. A sziget közepére raktam egy kis darab mohát, és most azt nézem, hogy nõ, és terjed szét a kavicson. Locsold meg, ha már kevés benne a víz, de csak annyira, hogy a sziget el ne süllyedjen. Látod, csak arra kell figyelned, hogy víz legyen elég, és ne túl sok, a többi már a moha dolga.

Egyre többen felejtenek. A város elveszett. Ki tudja, hány, és hányszor. Hányszor fordult már elõ, hogy csak néhányan maradtak az élõk sorában egy katasztrófa után. És mit ér az, ha csak a falak maradnak, mert az élõket kipusztítják az eszement katonák? Katasztrófa, háború, vagy más mérhetetlen pusztítás? Akár katasztrófa, akár járvány, mindig találsz a pusztulás elõtt legalább egy õrült harcost, aki mindent tönkretesz. És a próféták azt rebesgetik az egész világ, az istenek és gondolatok hosszan tartó harcaitól süllyedt a fénybõl a sötét káoszba, ahol lehetségessé vált, hogy legyenek katasztrófák. És a katasztrófa mindig következménye valamilyen harcnak. A pusztító harcos sohasem jótevõ. A harc és a háború, ami a káoszba taszít és a halálba juttat. Valamikor tudtak írni, olvasni. Mit gondolsz, mi lett azokkal, akik néhányan túlélték a katasztrófát. Talán nem süllyedtek mélyebbre az õsközösség és az õsbarlangok szintjénél.

Zsim azok leszármazottja lehetett, akik már sok katasztrófát átvészeltek, és az egyik legnagyobb után alig maradtak néhányan.
Történhetett akkoriban, mikor a tyúkszerû madarak, kétszer akkorára is megnõttek, mint az ember, és még a mamutokat sem zabálták föl a barbár hordák.
Zsim sosem volt nagy vadász, de fára mászni jól tudott. Inkább a bogyókat ette, minthogy a röfögõ sártúrót hajkurássza, inkább elfutott a kardfogú elöl, minthogy megküzdjön vele, és még egyetlen tojást sem lopott a nagy tyúktól, de tudta Majsa csak akkor lehet az övé, ha legalább egyszer visz neki röfögõ sártúrót, vagy megtanul halat fogni. Zsim jó megfigyelõ volt, de vadásznak sete-suta. Egyszer, mikor kergette sártúrót, belegabalyodott az indákba. Mikor kiszabadította magát rájött, hogy az indákból kötelet készíthet, a kötéllel fákat köthet össze. Õ volt az elsõ a törzsben, aki olyan nádkunyhót készített, ami nem dõlt össze a széltõl. A tanító lehet, hogy ezért figyelt föl rá. A tanító nagyon messzirõl jött. Széllel hajtott hajóval kelt át a nagy sós vízen. Hosszú vándorútján volt ideje megfigyelni a madarakat. Aki ismerte, azt mondta, álmában képes látni a madár szemével. A sasnak éles a szeme, de legtöbbször csak a prédáját nézi. A vándormadár viszont tájékozódik is a látásával. A tanító sokat mesélt Zsimnek arról, hogy a föld sokkal nagyobb, mint a törzs birodalma, és a repülõ madár látja, a föld olyan, mint egy nagy kerek tányér, de a nagy sós vizet átrepülõ madár szeme látja és érzi azt is, a föld nem csak kerek mint a tányér, hanem kerek mit a tojás, vagy a dinnyetök. És olyan, mint egy nagyon nagy tojás, vagy egy nagyon nagy dinnyetök, amit nagyon sokáig tartana körbevándorolni.

A tanító sokat mesélt, más emberekrõl is, akik nemcsak nádból, hanem sárból és kõbõl is tudnak építeni, tanított neki a földmûvelésrõl és mesélt arról is, hogy kezdetben vala az anyós, és mi mind az anyóstól származunk. Aztán a tanító elment, és sokáig senki sem látta sem Õt, sem más idegent. Zsim, aznap sem vitt haza semmit, és mikor elmesélte miket hallott, csak kinevették, de volt, aki megijedt a sok furcsaságtól. Aztán Zsim úgy döntött, jobb, ha inkább nem is beszél róla, de a földmûvelés érdekelte, és csak azon járt az esze, hogy lehet megépíteni a kertet.


Zsim sokat kóborolt, megnézte a nagy füstölõ hegyet is, ahová társai nem merészkedtek, mert Nunu törzs asszonyának a tüzes kõ egyszer megégette a szoknyáját. Pedig tüzes hegynél lehetett találni a szikrázó követ, ami szikrázik ha összeütik, és a ragadósat, aminek darabjai húzzák egymást. Sok ilyen ragadós kõ lehet még a hegy alatt, és talán ezért nem csúszunk le a nagy tojásról, mert akár mekkorát ugrik szöcs, a tojás visszahúzza és leesik, vissza a földre. – Gondolta Zsim, majd gyûjtött ezekbõl a kövekbõl, játszott velük, és a tanító elmondása alapján kipróbálta, szikrával, lehet-e a száraz fûben tüzet gyújtani. Ha nem csak a villám, hanem õk is tudnak tüzet gyújtani, akkor nem kell azt folyton õrizni, hogy ki ne aludjon, és fáklyával oda vihetik, ahová akarják. Így lett késõbb Zsim a tûz szállítója. De ha be is járta a vidéket, Zsim tudta, Majsa csak akkor lehet az övé, ha elmegy röfögõ sártúrót kergetni. Nemsokára adódott is alkalom. Napkeltekor egy szál zsebébe rakott néhány ropogósra pirított sózott tenyérnyi hosszú csúszómászót, amit ropinak hívtak., majd elindult. A tisztás szélén találkozott Lolával, aki magát illegetve megszólította Zsimet.
Zsim, ha adsz egy ropit, kapsz egy csókot! Majd három ujját mutatva – ennyi ropiért mindenem a tiéd! Ha a ropihoz adsz és még egy sót is, akkor annál is többet kapsz!
Zsim adott egy ropit., megölelte Lolát és kapott egy csókot, majd inkább tovább ment, mert tudta mindenki asszonyát úgyse lehet megtartani pláne nem egy olyannak, aki elõl elfutnak a sártúrók, no-meg, neki inkább Majsa tetszett. Lola szomorkásan nézett utána, de nem tudott mit tenni, be kellett érnie egy ropival.
A ropi hamar elfogyott, de a mocsárnál Zsim meglátta a sártúrót. Odalopakodott, és nekiiramodott. Kergette ide-oda, de sártúró gyorsabb volt. A fene se fut utánad, gondolta Zsim, mikor kifáradt, és meglátta az ösvény szélén termõ dinnyetököt. Zsim eszik inkább tököt – gondolta. De éppen akkor kiugrott a bokorból kardfogú, és leterítette röfögõt. Zsimnek eszébe sem jutott, hogy kardfogú õ rá is támadhatott volna, csak röfögõ érdekelte, bedühödött, és egy hatalmas ordítás közepette, egy méretes tököt jól odavágott, ami pont a kardfogú fején loccsant szét. Annak sem kellett több, hogy elfusson. Zsim elfalatozta a tökbõl maradt, nagyobb darabokat, majd a röfögõt nézve ezt gondolta: hmmm, ez már nem röfög, most már haza kell, vigyelek. Sártúró nagyon nehéz volt, de indakötéllel két hosszú vastag bothoz kötözve Zsim hazahúzta. Útközben nagyon elfáradt, többször is arra gondolt, Inkább építek botból, nádból és kötélbõl házat, sártúrót meg kergesse az, aki ilyet nem tud. Elvitte a malacot Majsának, majd mesélt a bejárt vidékekrõl. Késõbb elhatározták, hogy elmennek vándorútra.

A vándor hajója

Õsbarlang

Zsim és Majsa a tiltott paradicsomban

– Zsim, mért megyünk messze? Nézni, hogy ér össze ég a földel?
– Majsa, az nem ér össze!
– De igen, ott messze összeér. Te is hallani, Zsezse vándor mesél volt, felmenni legmagasabb hegyteteje, és meglát, a föld nagy kerek mint Nunu tányérja, és nagy tányér vége és az ég összeér.
– Zsezse vándor nem menni elég messze, mert akkor tudni, a föld nem kerek mint a tányér, hanem kerek mint a tojás. És a föld olyan, mint nagyon nagy tojás. És hegy tetején csak darab héja látni, ami kerek mint nagy tányér, mert a többi amit nem látni hegy tetején, már alatta van annak, amit látni.
– Na, gyere Majsa, menjünk tovább.
– Kerek mint a tojás?
Nem kerek mint a tányér, hanem kerek mint a tojás?
Zsim, és, aki elmegy oda, ahol nem látni, ami alatta van, nem csúszik le nagyon nagy tojásról?
– Azt még Zsim sem tud, de Zsim, már volt nagy tûz hegynél, és Zsim látni, mi jön ki nagyon nagy tojásból. Van sok fekete kavics, ami összeragad. Egyik kavics húzza közel másik kavics. És a föld alatt van sok ragacs, és még madár sem tud szállni nagyon magasra, mert ha fárad, és nem csapkod a szárnya, leesik, mert ragacs lehúzza, Ezért Zsim gondolja, akármerre megy nagy tojáson, nem csúszik le róla, mert nagy tojás ragacsa visszahúzza. És akármekkora ugrik szöcs az is csak földre esik, még ha alatta is van annak, amit látni nagy hegy tetején. És még nagy szellemek is ide ragadni földhöz, és nem menni el.
De Majsa is látni, fekete kavics lesz, tûz hegyénél.
– Zsim, Majsa fél nagy tüzes hegy, Nunu törzs asszonya megmond, az tiltott odamenni. Nunu nem akar Zsim és Majsa odamenni.
– Nunu csak azért mond, mert tûz hegye, megégette szoknyája, és hiszi, hegy mérges rá, de lehet, az a vidék a tiltott paradicsom. Na gyere gyere!
– Zsim mesél, út nem lesz hosszú
– Tudod Majsa, Mi mind az anyóstól származunk.
Mert, kezdetben vala az Anyós. Akirõl nem lehetett azt mondani, hogy a velejéig rosszcsontból faragták, de azt sem, hogy maga lett volna a makulátlanság.
És anyós szerette volna, ha társa lenne valaki.
Így aztán kezdetben az anyós kedvére lett az após, akire nem lehetett azt mondani, hogy a velejéig rosszcsontból faragták, de azt sem, hogy maga lett volna a makulátlanság.


De amíg ketten voltak, az a boldogsággal volt hasonlatos. Mert anyósba bele volt írva szeresse após, és apósba bele volt írva, szeresse anyós.
És anyós, és após alapította törzs, amibõl lett sok anyós sok após és sokasodtak és szaporodtak a kedvükre, aztán már sok vidéken sok anyós sok após élt, és az még nagyobb boldogsággal volt hasonlatos.
De volt gond, mert akkor már nem lehetett tudni ki kit szeret. És ebbõl lett aztán nagy dörgedelem, és nagy lepusztulás.
És voltak nagy amazonok, akik többet akartak, mint egy vadász tud, és csábítottak más asszonyok vadászai, és vadászok ezután nem vittek haza vadászzsákmány földi javak, hanem vittek földi javak vadászzsákmány másik asszony. És voltak vezérek, akik tudták, vezérszagra nyílnak legszebb virágszálak, de maguk nem tudtak annyi vadászzsákmány hozni, ami sok virágszálnak elég volna, de hogy virágszálak maradjanak, csentek más vadászok zsákmánya, vagy nem osztották szét, amit szét kell osztani. Így aztán lett éhezõ és elhízott, tolvaj és meglopott. És lett még nagyobb dörgedelem, még nagyobb lepusztulás. És lett asszony, akinek csak olyan vadász jutott, aki már várta unoka. És asszony lett anyós a mostoha, akirõl nem lehetett azt mondani, hogy a velejéig rosszcsontból faragták, de azt sem, hogy maga lett volna a makulátlanság.
És mivel nem lehetett azt mondani, anyósról, hogy a velejéig rosszcsontból faragták, de azt sem, hogy maga lett volna a makulátlanság, a világ lett kicsit tökéletlen, mert mi mind az anyóstól származunk. Hogy kardfogú és nagy sziszegõ honnan származik, Zsim nem tudja, de Zsim és Majsa lenni biztonságban, mert erre nem jár sziszegõ és kardfogú.

– Zsim, kacsa! Zsim fogni kacsa Majsának!
– Jó… reccs… Háp. Nahát, sok kacsa repül.
– Zsim mit csinál? Nem tudni, hogy kell sötétben kézzel kacsát fogni? Úgy kell, hogy Zsim befog szája, és nem hápog, különben kacsa elmegy.
– Igen, de volt itt gödör.
– Nem törõdni gödör! Befog szája, nem hápog, különben kacsa elmegy. Hol van ennivaló?
– Majsa, nincs minden nap kacsa! Ezt Majsának kell tudni! De mikor tûz hegye mérges, a tóban találni fõt hal, a kövek alatt ropi.
– Ropi? Majsa nem szereti sült kukac, keres inkább alma.
– Majsa jó, Zsim szereti, Majsa mindig talál, ami kell. Zsim tudja, nagy vadász sem tud mindig annyi vadász zsákmány földi javak hozni, ami asszonynak elég, ezért, Zsim megengedi asszonynak, tesz vesz dolgoz, gyûjtöget legyen több földi javak vadász zsákmány.
– Zsim beszélni nem jó! Zsim tudni azt is, nincs elég földi javak, eleség, Majsa keres másik vidék, másik vadász!
– Van földi javak, de nincs minden nap kacsa. Ha Majsa sokat akar, mehet, Zsim elengedi, de akkor hordja Majsának másik vadász földi javak vadászzsákmány, mert Zsim szívesen megetetné, törzs akár összes asszonya, de Zsimnek csak két keze, két lába, és örül, ha hoz annyi, ami egy asszonynak elég, és Zsim annak asszony hordja vadász zsákmány, földi javak, aki kedves hozzá. És ha asszony talál másik vadász, akkor hordja neki földi javak, vadászzsákmány másik vadász. Mert Zsim annak asszony hordja földi javak vadászzsákmány, aki kedves hozzá. És ha nem elég amit Zsim hoz, Zsim megengedi asszonynak, tesz vesz dolgoz, gyûjtöget, legyen több földi javak vadászzsákmány. És Majsa nem unatkozni. És mire Majsa anyós lesz tudni, ha messze megy, hogy kerüli el kardfogú és nagy sziszegõ. És Majsa lenni majd nagyon óvatos, mert volt már, hogy anyóst elvitte kardfogú, vagy megmarta nagy sziszegõ.
Na, gyere, menni fel oda, ott Zsim mutat.

– Látod Majsa, itt van, tûz tiltott paradicsomban.
Zsim mondani áldás tûz elõtt.

Áldott legyen a neve azoknak,
Akik megokosítják a butácskákat
Megszépítik a csúnyácskákat
Megjavítják a rosszcsontokat
Megkedvesítik az anyósokat

Zsim tudja, Majsa lesz legszebb a vidéken, Majsa most mondani, tenni szépítõ recept, Nunu tanított!

– Na, jó!

Mikor úgy hiszed, maga vagy a szépség
De tó tükre mutatja maga vagy a rémség
Rossz recepttel szépítkeztél, sehol a segítség
Ki szeret majd, tán egy másik rémség?
Fürödj a tóban, s eloszlik a kétség
Fésülködj kicsit, s jön a reménység

Mert nincs rémség, ki csöppet szebb ne lehetne
Nincs szépség, ki még szebb ne lehetne.
Szépítkezzen szépség és rémség
Anyósok földjén legyen most reménység.

Zsim, biztos ez jó recept?
– Hmm… Zsim gondolja, jó, mert Zsim tudja Majsa a legszebb.
Majsa kedves, és Zsim mondja, Zsim hordja annak asszony vadászzsákmány földi javak, aki kedves hozzá.
– És ha Zsim talál másik asszony, Majsa mit csinál?
– Asszonynak lehet több vadásza is, de csak szépen sorjában, nem egyszerre, szép sorjában!
Sajnos ha Zsím hordja földi javak másik asszony, akkor Zsim kell megenged, Majsa, keres másik vadász. Mert Zsimnek csak két keze két lába, és csak annyi vadászzsákmány földi javak hoz, ami egy asszonynak talán elég. És ha másik vadász mondani többet az csak lódít, hazudik, mert többet akar, de legjobb vadásznak is csak két keze két lába. És sok vadász csapata tud hozni nagyon nagy zsákmány. Ami nagyon nagy boldogsággal hasonlatos, de nagyon nagy zsákmány vadászok eloszt, és akkor kiderül, legjobb vadász is örül, ha jut annyi, ami egy asszonynak elég. Mert legjobb vadásznak is csak két keze, két lába. De Zsim nem szeretné Majsa lenne anyós a mostoha, akirõl nem lehetett azt mondani, hogy a velejéig rossz csontból faragták, de azt sem hogy maga volna a makulátlanság mert volt már olyan, hogy anyóst a mostohát elvitte nagy kardfogú. Zsim remél, tud hozni sokáig Majsának vadász zsákmány földi javak. És ha Majsának nem elég, Zsim megengedi, Majsa tesz vesz dolgoz, gyûjtöget legyen még több földi javak, vadász zsákmány.

És Zsim kérdi itt a tûz elõtt:
Majsa akar lenni Zsim asszonya?
– … Jó…Majsa lenni Zsim asszonya. De Zsim fogni kacsa! Építeni fedél, hozni vadász zsákmány
– Nem sietni annyira, elõbb elmondani összefûzõ itt a tûz elõtt.

Én anyám a Te Anyósod,
Te anyád az én Anyósom,
Te leszel a társam, akarom.

Te anyád az én Anyósom,
Én anyám a Te Anyósod,
Te leszel a társam, akarom.

Na így jó! Majsa és Zsim most már mehet keresni élelem vadászzsákmány földi javak! Gyere Majsa!

És sok víz folyt még le a folyókon mire Zsim és Majsa sokasodó leszármazottai egyre jobban megtanulták a földmûvelést, a házépítést és még sok más tudományt, amivel enyhíteni tudtak a természet viszontagságain, elkerülhették a nagy dörgedelmeseket és lepusztulásokat, majd túlléphettek a barbár vezéreken és sötét uralkodókon, és megépíthették a királyok köztársaságát, ami kiemelte õket az akár világméretû háborúkat és fájdalmakat okozó barbár törzsek sötét tudatlan szintjérõl.
És megtanulták, csak a tudás és a józanész, ami kiemelhet az állatok és a barbárság szintjérõl, és ez az, ami eljuttathat a csillagokba.

Szakadék (Van-e nálam ejtõernyõ?)

Falumalom