A Király és
lokogopédusa
Általában a nagy Királyok felügyelik, hogy mennyi pénz kerüljön a
gazdaságba, és ügyelnek arra, hogy az a megfelelõ helyre kerüljön. De
Király ezt nem úgy csinálja, hogy a hasára üt, és kíván egyet homályos
megérzései alapján, hanem van neki egy lokogopédusa, aki összesít, oszt
és szoroz. A lokogopédus és csapata dönti el, hogy egy induló cég
támogatható-e vagy sem. A lokogopédus a feljegyzéseivel együtt van
jelen a tanácson, néha kicsit la-la- la-la lassan be-be-be-be beszél,
de általában követhetõ. Támogatásoknál a lokogopédus és csapata az
alapján dönt, hogy a királyok tanácsa mit enged legális
tevékenységként, mi van tiltó listán, és mik azok a tevékenységek, amik
a területen még nem voltak, vagy nem besorolhatóak, vagy van-e valami
egyéb akadály. A lokogopédus csapata fogadja a kiskirályok havi
összesítéseit, amibõl felmérhetõ a gazdaság, és amibõl megállapítható,
hány új cégnek kell fizetni az elsõ kört, és a növekedéssel arányosan
mennyi pénzt kell juttatni a gazdaságba, és csökkenés esetén mennyit
kell kivonni onnan. Pénzt gyártani úgy, hogy közben a gazdaság nem
növekszik, közönséges rablás. Tehát a lokogopédus tudja, ez és ez a
kiskirály pitéjében három kisebb és egy közepes méretû cég alakult, és
pályázik az elsõ körre. Ebben a pitében a gazdaság és az ezzel járó
pénzforgalom egyrészt növekedett, másrészt tönkrement 1 kicsi és 1
közepes méretû cég, tehát ezen-kiskirály jussa a levonásokkal együtt
ennyi és ennyi. És nagy Király lokogopédusának csapata, nem feltétlenül
havonta, de legritkábban évente ezt végigszámolja az összes
kiskirályra. A kiskirály pedig pontosan tudja, hogy a nagy Királytól
kapott összegbõl pitéjében melyik cégnek mennyi jut. A királyok tanácsa
az alaptörvény és az alkotás-pusztítás mérleg alapján legalább évente
újra átvizsgáltatja, hogy mik azok a tevékenységek, amelyek feltétlen
szükségesek, engedhetõek, korlátozottan engedhetõek, nem támogatandóak,
tiltandóak, elzárandóak. A tanács ügyel arra, hogy a pusztítás ott
kezdõdik, amikor betiltják a létfeltételeket, és engedik a pusztító
tevékenységeket. Az alkotás-pusztítás mérleggel mérni nem tökéletes
tudomány, ezért évrõl évre meg kell ismételni a méréseket, és a régebbi
eredményeket is felhasználni. A kiskirályok szintjén és a bolygóközi,
bolygó és uniós Királyok szintjén is meg van ez az engedélyezõ-tiltó
lista. De uniós Király csak körvonalazza mit szabad és mit nem, az
ország Királyának már részletesebb képe van arról, hogy országában mi
engedhetõ, támogatandó, tiltandó stb., és a helyi kiskirályok tanácsa
dönt arról, saját területükön mi az, amit lehet és mi az, amit nem.
Nagyobb Királyok ezt csak akkor bírálják felül, ha az feltétlen
szükséges, vagy az adott kiskirályok annyira eltérnek a követendõ
iránytól, hogy az már felesleges pusztítással fenyeget. Tehát
elsõsorban a kiskirályokon és az általuk vezetett cégvezetõkön múlik,
mi valósul meg, és mi nem, és õket irányítják, valamint a mûködésüket
hangolják össze a nagyobb Királyok. Királyok ügyelnek arra, legyen egy
mûködõ gazdaság, ahol nem kell könyörögni a munkáért, nem bottal verik
a dolgozót, és nem jár kirúgás azért, ha valaki levegõt mer venni,
hanem aki akarja, hasznossá teheti magát, és ahonnan a
Királynõk
irányításával a kiskirálynõ emberei adományt kérhetnek, és az
adományrendszert úgy szervezik, hogy lehetõleg senki ne maradjon az
árok szélén.
És szomorú, vagy sem, de a Király már tudja, legjobb esetben csak
szanaszét heverõ hullákat, de világok összeomlását is jelentheti az,
amikor a lokogopédus zavarodottan csak annyit tud kinyögni, hogy e-e-e
elfelejtettem a je-je-je jelszót.
Nos, ha lehet, igyekezzünk csökkenteni a hibákat és a katasztrófák
számát!
|