Követendő Irányok

Király és Királynő építi kapcsolatait más vezetőkkel, cégekkel. Aki királynak készül, ezt már most megteheti. Segíti, támogatja a piték építését. Mások tönkretétele, hogy mi legyünk a jobbak, vagy nekünk jusson minden, olyan hamis elképzelés, ami előbb-utóbb visszaüt. Király és Királynő a hatalmat nem mások kirugdosásával és ellehetetlenítésével próbálja megszerezni, hanem azzal, hogy területén igyekszik a leghatékonyabban vezetni embereit, és ellenségeit is megpróbálja maga mellé állítani, vagy legalább azt elérni, hogy azok ne ártsanak neki. Alattvalóit inkább társnak, vagy távoli hozzátartozónak tekinti, mint parancsvégrehajtó rabszolgának. Ha a nép elfogadta és hatalomra jut, nem rugdossa ki a minisztereket, és párttagokat, hanem hagyja, hogy azok tovább végezzék munkájukat. Előléptetheti herceggé azokat, akik ezt megérdemlik. Kirúgásra csak akkor van szükség, ha valaki többet pusztít a kelleténél, és ezt máshogy nem lehet megakadályozni. Távol tartja magát az erővel történő beavatkozástól, ha az alattvalókat irányítja azt inkább a megértés és a józan belátás vezérelje, szigorú szankciókat csak akkor használ, ha erre feltétlen szükség van.

A királyságban is és a népköztársaságban is voltak elvetendő és követendő irányok. Válogassuk ki a követendő példákat mindkettőből, és csináljunk egy olyan ötvözetet, ami eddig még nem volt!

Még nagyon sok munka hiányzik ahhoz, hogy kijelentsük, mi vagyunk a Kis és Nagy Királyok, Királynők Köztársasága.

Egyáltalán nem szükséges, és nem is akarunk kilépni az Európai Unióból, hanem arra törekszünk, hogy bemutassunk egy új rendszert, ami eddig még nem volt. Reméljük, eljutunk arra a szintre, hogy lesznek saját tervezőink, akik a részleteket kidolgozzák, és eljuttatják a terveket a gyakorlati megvalósításig. (és lehetőleg ezért még fizetést is kapnak.) És reméljük, az Uniónak is megéri majd ezt a rendszert használni. A NATO-ból viszont vagy kilépünk, vagy ha bennmaradunk, elvárjuk a NATO-tól hogy alkalmazza a védő rendjét, és fejlődjön odáig, hogy meg tudja tartani a Védő Kódexét és fogadja el, hogy a békefenntartó mindig fegyvertelen, és nem maga jelent fegyveres fenyegetést a helybeliekre, és első lépésben, amit lehet, oldjon meg fegyver nélkül.