Csillagászat
Beszélgetés prof. Héliosz Gamma csillagásszal
- Professzor úr, mennyire helytállóak
a XXI. század eleji csillagászat elért eredményei?
Nos,
kezdetnek nem rossz, érdekes legendák, de sok bennük a tévedés. Itt van
például a szupernóvák kérdése. Az akkori tudósok azt hitték, a nagy
csillagok azért robbannak fel, mert elfogy bennük a hidrogén, és a
héliumtól a vasig és tovább tartó fúzió olyan gyorsan és olyan nagy
energiát szabadít fel, hogy attól felrobban a csillag. Nos ez
képtelenség. Már akkoriban is tudták, hogy a hidrogén hélium néhány
lépcsõs átalakulása nagyjából annyi energiát szabadít fel mint az utána
következõ vagy száz lépcsõ, egész a vasig, és tovább. Még a nap méretû
csillagok is termelnek valamennyi nehéz elemet, és nem áll meg a fúzió
a héliumnál. Ha megállna a csillag csupán összeroskadna, majd kihûlne.
A robbanást nem idézheti elõ a kisebb energia-átmenetû fokozatok, amik
a vasig vezetnek, a vasnál nehezebb atomok létrejötte pedig még fékezi
is azokat a legfeljebb kisebb felfortyanásokat, amiket egy nehezebb
elemhez vezetõ egy-egy gyorsabb fúziós lépcsõ vált ki. A hidrogén -
hélium lépcsõfok, nagyjából akkora, mint utána ötven lépcsõfok a vasig?
A vason túl pedig energiát nyel el? Nos ezek nem olyan gyors fokozatok,
nem ettõl robbannak fel a csillagok.
- Igen, de akkor mitõl robbannak fel a csillagok?
A
nagyobb csillagok változó fényességûek, elsõsorban azok, amik életük
végéhez közelednek. Ha elég nagy egy csillag, a benne lévõ vas és nehéz
elemekbõl álló mag egy határ átlépése után neutron sûrûségûvé roskad
össze, és ez hatalmas energia felszabadulással jár, ami vagy szétveti a
csillagot, nova robbanás, vagy ha a csillag túl nagy méretû, a robbanás
csak felfújja, majd kifényesíti azt. Csak a nehezebb elemekbõl álló mag
tud így összeroskadni, míg a túlhevült hidrogén és hélium, még ha
gyorsabban is fúziónál, inkább kitágul, és szétveti vagy felfújja a
csillagot, miközben lehûl. Ezután ismét tovább folyik a nehezebb elemek
szintézise és az ott lévõ neutron sûrûségû mag miatt most már valamivel
kevesebb külsõ nyomás is elegendõ, és jön a következõ adag összeomlása,
ismét robbanással, vagy felfúvódással, ami lehûléshez vezet, és egy
idõre szinte kikapcsolhatja a csillag kályháját, ami, összeesés után
újra beindul egy kisebb robbanás kíséretében, majd tovább folytatódik a
nehéz elem szintézis, majd ismét átlépi a sûrûség és a nyomás azt a
határt, ahol a termelõdõ egyre nagyobb méretû nehéz mag még nehezebb
neutron sûrûségû anyaggá esik össze, és ez újabb robbanás, és ez
pulzálhat sokáig, mígnem, az egész neutron mag akkora nem lesz, hogy
saját súlyánál fogva, egy még sûrûbb állapotba roskad össze, ez
hatalmas energiát szabadít fel nagyon rövid idõ alatt, és ez még a
legnagyobb csillagokat is szétveti.
- Professzor úr, mivel tudja alátámasztani, hogy az ön állításai
helyesek?
Az
öregedõ, felrobbanó óriáscsillagokban még rengeteg hidrogén van. Ezt
mutatja a robbanás színképe is. Tehát nem lehet a robbanás oka az, hogy
elfogyott az üzemanyag. A robbanás valódi oka, hogy a csillag magja
elérte azt a sûrûséget és nyomást, ami elegendõ ahhoz, hogy
összeroppanjon egy még tömörebb állapotba. Az évmilliókig tartó fúzió
után ez az összeomlás napok alatt végbemegy, tehát az összeomlás során
felszabaduló energia nagyon rövid idõ alatt távozik, és szétveti a
csillagot. Nos, ez
csak egy elmélet, ami egy fokkal felette áll a XXI. század eleji
elméleteknek,
és az akkori mérési és megfigyelt adatokból kikövetkeztethetõ. De még
sok megfigyelésre van szükség az elmélet pontosításához.
-Professzor úr, nem gondolt arra, hogy szabadalmaztatja elméletét?
Óvodások
szokták játszani az óvodában, hogy aki elõször megtalál egy játékot,
például egy kisautót, arra azt mondja, stipistop, ez az enyém, és azzal
csak én játszhatok, vagy akinek megengedem. Ez a játék, ha
következetesen végigjátszanánk, odáig vezetne, hogy az összes játék
foglalt, és valójában semmivel nem lehet játszani, csak azon
vitatkoznánk, ki mit talált meg. A szabadalmi hivatal
valójában
ezt a játékot játssza. A csillagokat nem én gyártottam, és nem
hiszem, hogy attól az enyémek lesznek, mert kialakítottam egy egyszerû
elméletet, óvodás játékokat pedig már nem nagyon akarok játszani.
Nos, Professzor úr, köszönjük, hogy megosztotta velünk ezt az elméletet.
A szerkesztõség
2013.10.15.
Folytatás - Beszélgetés prof. Héliosz Gamma
csillagásszal
- Professzor úr, Ön szerint hogyan
mûködik a világegyetem?
-
Nos, hogy ezt megértsük, elemi szinten kéne kezdeni, azokkal a kis
parányokkal, amik olyan gyorsak, hogy nem tudjuk közvetlenül
megfigyelni érzékszerveinkkel. Itt van nekünk a kvantummechanika,
aminek kiinduló pontja a két rés kísérlet, ahol megfigyelték, hogy a
fény még fotononként áthaladva is elhajlott és interferált a két résen
áthaladva. Az elektron hasonlóan viselkedett. Ezután a megfigyelésbõl
levonták azt a téves következtetést, hogy az elemi részecskék, hullám
és részecske tulajdonsággal bírnak. Majd Ráaggattak minderre egy
valószínûség elméletet, ami nagyjából mûködõképesnek bizonyult. Az
egyik tévedés, hogy az elektronokat, és a fotonokat, azért engedték át
egyesével, hogy kizárják azt, hogy ezek egymással interferáljanak, de
arra nem gondoltak, hogy sem az elektron, sem a foton nem elemi hullám,
hanem hullám csomag, ami több hullámból épül fel, és ezért a csomag
saját magával is tud interferálni. másik tévedés azt hinni,
hogy
ez a hullám csomag valójában részecske. Az igazság az, hogy ebben a
világban nincs egyetlen egy darab részecske sem, csak egymásra ható
hullámok, amik egymásra hatásából jöhetnek létre olyan dolgok, mint az
állóhullámok, amiknek még alakjuk is lehet, és ezek megfelelõ szabályok
szerint hatnak egymásra. Nagyon sok hullám kell ahhoz, hogy felépítsünk
egy kavicsot, vagy egy gombostû fejet, és ha megdobnak egy kaviccsal,
lehet az az érzésed, hogy eltaláltak egy részecskével, de ha pontosan
megvizsgálnád azt a részecskét, az nem más mint egy nagy rakás hullám
egyvelege, ami rezeg, és aminek forrása térben és idõben nagyon messze
van az általad vizsgált részecskétõl, valahogy úgy, mint ahogy a
vetítõgép sem ott van, mint ahol létrehozza a vetítõ vásznon a
fényfoltot. Á, jut eszembe, hogyan kell a fénynél gyorsabban száguldó
fényfoltot létrehozni a mai technikai eszközökkel? Utólagos
bejegyzés: A kísérlet leírását, utólag a professzor kérésére töröltük,
mivel néhány milliwattosnál erõsebb lézer használata barbár kontár
fél-intelligens katonai õrültek kezében veszélyes lehet, és jobb ha
ezek
a mindent elpusztító menetelõ barmok ennél erõsebb fényforrással nem
kísérleteznek.
Visszatérve az
univerzum mûködéséhez, ha valóban ismernénk a hibás kvantummechanika
helyett a hullámmechanika törvényeit, képesek lennénk olyan
hullámcsomagokat elõállítani, amelyek vonzanák, vagy taszítanák
egymást, ezzel megtudnánk, hogy mért vonzza a pozitív a negatívat, és
hogy mi az a töltés. Megtudnánk, hogy miért van energia és
anyagmegmaradás törvénye, és az milyen határok közt igaz, de sajnos az
emberrel ennél több fizikai ismeret jelenleg nem közölhetõ, mivel ez a
barbár militarista társadalom még semmilyen bizonyítékát nem adta békés
szándékának. Az atom megismerését egybõl bombagyártásra használta, és
jelenleg ennek a bolygónak nincs egyetlen országa sem, ahol már
teljességgel végrehajtották volna a leszerelési gyakorlatot,
félreállítva a militarista bolondokat, tömeggyilkos megváltókat, és
náci típusú gyógyítókat a vezetésbõl, hogy helyet kapjanak végre a
józan királyok és királynõk. A Technika fejlõdése nem haladhatja meg a
morális fejlõdés szintét, máskülönben katasztrófához vezet, és jelentõs
áttörés csak azután várható, ha a militarista bolondok leteszik a
fegyvert, és ez a társadalom végre felmutatja saját maga és más
civilizációk elõtt a béke és a kijózanodás elsõ jeleit.
Ismét
hangsúlyozom, a csillagokat nem én gyártottam, és attól nem lesznek az
enyémek, hogy ismerek néhány törvényt, ami szerint mûködnek, no-meg
aztán kinek kéne egy sötét ürességben száguldó, fényesen ketyegõ
bomba... Ó de sokáig fog még tartani, mire élhetõvé változtatjuk, ezt a
folyamatos robbanásban lévõ káosszal telített világot.
- Professzor úr, köszönjük válaszát.
A
szerkesztõség
2013.12.15.
-
A francnak ugrál a kurzor a sorok közt. Gondol egyet és beleírja az
elõzõ mondat közepébe a sor végét. Néha úgy érzem több a hiba, mint a
szoftver.
- Ugyan már, ha a jegyzettömb szalajtja a sorokat, mit vársz egy
bonyolultabb szövegszerkesztõtõl, és egy hibás billentyûzettól.
- Ne isz törõdj vele, egy kicit szejpítünk, de talán így isz megért
minket majd valaki...
A választás
Folytatás - Beszélgetés prof. Héliosz Gamma
csillagásszal
- Professzor úr választás elõtt állunk. Hogyan történik egy választás a
Kis és Nagy Királyok és Királynõk Köztársaságában?
-
Nos, ha megnézzük a régi barbár korszakot, a választás úgy zajlott,
hogy a gyõztes mindent vitt, és õ lett a vezetõ, a többi meg elbukott,
és legfeljebb ellenzéki vagy alárendelt lehetett. Ez végletekben való
gondolkodás, és olyanoknak való, akik számolni sem tudnak, és nem
tudják részarányosan elosztani a megszerzett szavazatokat.
Egy
valamire való szavazás úgy néz ki, hogy legalább három egyén, vagy
csoport indul egy adott terület irányításáért. Kicsiben és nagyban
ugyanazok a szabályok, csak mások szavaznak. A szavazás átfedett két
lépcsõs. Ez azt jelenti, hogy minden bolygólakó választhatja saját
területén a városi vagy megyei, azaz a területi kiskirályokat és saját
országukban az országos Nagy Királyokat. A kiskirályok szavazhatnak a
Nagy Királyokra és Uniós vagy Kontinens Királyokra, Nagy Királyok pedig
szavazhatnak az Uniós (Kontinens) és Bolygó Királyokra.... A Bolygó
Nagy Királyai választhatnak a Bolygóközi és Szektorvezetõk közül. Egy
választáson nem a gyõztes egyén vagy csoport visz mindent, hanem minden
versenyzõ a rá jutott szavazatok arányában kap juttatást, hatalmat és
befolyást, és aki bejutott, mert elegen támogatták, az már irányító.
Olyan nincs hogy valaki ellenzékinek jut be, hogy folyton ellenkezzen,
de természetesen bárki a saját csoportjában, területén ellenezhet
bármit, amirõl úgy gondolja nem stimmel, nem helyén való stb. és
javasolhat javítást, vagy kedvezõbb megoldást stb. Persze bármelyik
bolygólakó képezheti magát bolygóközi vezetõnek, de teljesen
értelmetlen lenne, hogy egy egyszerû bolygólakó csillagközi vezetõkre
szavazzon, mert ahhoz nagyon sok információra lenne szüksége, hogy
kapásból ne a szélhámost válassza, amibõl biztos katasztrófa lenne. A
kétlépcsõs rendszer azért van, hogy megköveteljen némi szakértelmet, a
magasabb szintek választásánál. Egy valódi csillagközi vezetõnek
általában nem olyan halandó teste van mint egy átlagos bolygólakónak,
amibõl talán egy bolygólakó csillagász képes felfogni valamit, de ha
ezt megpróbálja egy átlagos bolygólakóval közölni, az legtöbbször azt
hiszi csak valami homályos istenhitbe akarják berángatni, ahol megint
hajlongani kell, és megbüntetnek, ha nem úgy hajlongsz mint a többiek.
A katasztrófa szélén táncoló földön, az eltorzult információk hálójában
ez különösen igaz, és a helyzetet nem könnyíti meg, hogy az embernek
már van egy hibás operációs rendszerrel ellátott hõlégfúvója, amit
számítógépnek nevez, és azon, hogy a földön egymás után történnek a
katasztrófák, még a scihológusok sem tudnak sokat változtatni. Talán,
ha felépül valamikor a Kis és Nagy Királyok és Királynõk
Köztársaságának rendszere, talán egy kicsit elviselhetõbb lesz ez a
kegyetlen világ, ahol az elfogadott hit szerint Isten malmai lassan
õrölnek, Darwin majmai gyorsan õrülnek. Csillagászati léptékben ez
annyit jelent, hogy a galaxis örvényében egy pukkanással bármikor
tönkremehet egy bolygó méretû virágoskert. Nos, jelen idõ szerint, még
nem enyésztünk el a semmiben. Jól teszed földlakó, ha építed a házadat,
hogy védjen a viharoktól, jól teszed, ha a nagy harcos helyett, a
szerelõ munkást választod, és jól teszed, ha megdicséred asszonyod, még
ha kicsit csúnyácska és kócos is, ahogy kibújik reggel az ágyból, és ha
több bolygón is megtelepedsz, több esélyed lesz a galaxis viharaival
szemben.
- Professzor úr, köszönjük a beszélgetést.
A
szerkesztõség
2014.01.11.
|