|       ***       Vissza a nyitólapra       ***       |
Keresés oldaltartalomra:
  




Csillagászat


Beszélgetés prof. Héliosz Gamma csillagásszal

- Professzor úr, mennyire helytállóak a XXI. század eleji csillagászat elért eredményei?
Nos, kezdetnek nem rossz, érdekes legendák, de sok bennük a tévedés. Itt van például a szupernóvák kérdése. Az akkori tudósok azt hitték, a nagy csillagok azért robbannak fel, mert elfogy bennük a hidrogén, és a héliumtól a vasig és tovább tartó fúzió olyan gyorsan és olyan nagy energiát szabadít fel, hogy attól felrobban a csillag. Nos ez képtelenség. Már akkoriban is tudták, hogy a hidrogén hélium néhány lépcsõs átalakulása nagyjából annyi energiát szabadít fel mint az utána következõ vagy száz lépcsõ, egész a vasig, és tovább. Még a nap méretû csillagok is termelnek valamennyi nehéz elemet, és nem áll meg a fúzió a héliumnál. Ha megállna a csillag csupán összeroskadna, majd kihûlne. A robbanást nem idézheti elõ a kisebb energia-átmenetû fokozatok, amik a vasig vezetnek, a vasnál nehezebb atomok létrejötte pedig még fékezi is azokat a legfeljebb kisebb felfortyanásokat, amiket egy nehezebb elemhez vezetõ egy-egy gyorsabb fúziós lépcsõ vált ki. A hidrogén - hélium lépcsõfok, nagyjából akkora, mint utána ötven lépcsõfok a vasig? A vason túl pedig energiát nyel el? Nos ezek nem olyan gyors fokozatok, nem ettõl robbannak fel a csillagok.
- Igen, de akkor mitõl robbannak fel a csillagok?
A nagyobb csillagok változó fényességûek, elsõsorban azok, amik életük végéhez közelednek. Ha elég nagy egy csillag, a benne lévõ vas és nehéz elemekbõl álló mag egy határ átlépése után neutron sûrûségûvé roskad össze, és ez hatalmas energia felszabadulással jár, ami vagy szétveti a csillagot, nova robbanás, vagy ha a csillag túl nagy méretû, a robbanás csak felfújja, majd kifényesíti azt. Csak a nehezebb elemekbõl álló mag tud így összeroskadni, míg a túlhevült hidrogén és hélium, még ha gyorsabban is fúziónál, inkább kitágul, és szétveti vagy felfújja a csillagot, miközben lehûl. Ezután ismét tovább folyik a nehezebb elemek szintézise és az ott lévõ neutron sûrûségû mag miatt most már valamivel kevesebb külsõ nyomás is elegendõ, és jön a következõ adag összeomlása, ismét robbanással, vagy felfúvódással, ami lehûléshez vezet, és egy idõre szinte kikapcsolhatja a csillag kályháját, ami, összeesés után újra beindul egy kisebb robbanás kíséretében, majd tovább folytatódik a nehéz elem szintézis, majd ismét átlépi a sûrûség és a nyomás azt a határt, ahol a termelõdõ egyre nagyobb méretû nehéz mag még nehezebb neutron sûrûségû anyaggá esik össze, és ez újabb robbanás, és ez pulzálhat sokáig, mígnem, az egész neutron mag akkora nem lesz, hogy saját súlyánál fogva, egy még sûrûbb állapotba roskad össze, ez hatalmas energiát szabadít fel nagyon rövid idõ alatt, és ez még a legnagyobb csillagokat is szétveti.
- Professzor úr, mivel tudja alátámasztani, hogy az ön állításai helyesek?
Az öregedõ, felrobbanó óriáscsillagokban még rengeteg hidrogén van. Ezt mutatja a robbanás színképe is. Tehát nem lehet a robbanás oka az, hogy elfogyott az üzemanyag. A robbanás valódi oka, hogy a csillag magja elérte azt a sûrûséget és nyomást, ami elegendõ ahhoz, hogy összeroppanjon egy még tömörebb állapotba. Az évmilliókig tartó fúzió után ez az összeomlás napok alatt végbemegy, tehát az összeomlás során felszabaduló energia nagyon rövid idõ alatt távozik, és szétveti a csillagot. Nos, ez csak egy elmélet, ami egy fokkal felette áll a XXI. század eleji elméleteknek, és az akkori mérési és megfigyelt adatokból kikövetkeztethetõ. De még sok megfigyelésre van szükség az elmélet pontosításához.
-Professzor úr, nem gondolt arra, hogy szabadalmaztatja elméletét?
Óvodások szokták játszani az óvodában, hogy aki elõször megtalál egy játékot, például egy kisautót, arra azt mondja, stipistop, ez az enyém, és azzal csak én játszhatok, vagy akinek megengedem. Ez a játék, ha következetesen végigjátszanánk, odáig vezetne, hogy az összes játék foglalt, és valójában semmivel nem lehet játszani, csak azon vitatkoznánk, ki mit talált meg. A szabadalmi hivatal valójában ezt a játékot játssza. A csillagokat nem én gyártottam, és nem hiszem, hogy attól az enyémek lesznek, mert kialakítottam egy egyszerû elméletet, óvodás játékokat pedig már nem nagyon akarok játszani.
Nos, Professzor úr, köszönjük, hogy megosztotta velünk ezt az elméletet.

A szerkesztõség       2013.10.15.

Folytatás - Beszélgetés prof. Héliosz Gamma csillagásszal

- Professzor úr, Ön szerint hogyan mûködik a világegyetem?
- Nos, hogy ezt megértsük, elemi szinten kéne kezdeni, azokkal a kis parányokkal, amik olyan gyorsak, hogy nem tudjuk közvetlenül megfigyelni érzékszerveinkkel. Itt van nekünk a kvantummechanika, aminek kiinduló pontja a két rés kísérlet, ahol megfigyelték, hogy a fény még fotononként áthaladva is elhajlott és interferált a két résen áthaladva. Az elektron hasonlóan viselkedett. Ezután a megfigyelésbõl levonták azt a téves következtetést, hogy az elemi részecskék, hullám és részecske tulajdonsággal bírnak. Majd Ráaggattak minderre egy valószínûség elméletet, ami nagyjából mûködõképesnek bizonyult. Az egyik tévedés, hogy az elektronokat, és a fotonokat, azért engedték át egyesével, hogy kizárják azt, hogy ezek egymással interferáljanak, de arra nem gondoltak, hogy sem az elektron, sem a foton nem elemi hullám, hanem hullám csomag, ami több hullámból épül fel, és ezért a csomag saját magával is tud interferálni.  másik tévedés azt hinni, hogy ez a hullám csomag valójában részecske. Az igazság az, hogy ebben a világban nincs egyetlen egy darab részecske sem, csak egymásra ható hullámok, amik egymásra hatásából jöhetnek létre olyan dolgok, mint az állóhullámok, amiknek még alakjuk is lehet, és ezek megfelelõ szabályok szerint hatnak egymásra. Nagyon sok hullám kell ahhoz, hogy felépítsünk egy kavicsot, vagy egy gombostû fejet, és ha megdobnak egy kaviccsal, lehet az az érzésed, hogy eltaláltak egy részecskével, de ha pontosan megvizsgálnád azt a részecskét, az nem más mint egy nagy rakás hullám egyvelege, ami rezeg, és aminek forrása térben és idõben nagyon messze van az általad vizsgált részecskétõl, valahogy úgy, mint ahogy a vetítõgép sem ott van, mint ahol létrehozza a vetítõ vásznon a fényfoltot. Á, jut eszembe, hogyan kell a fénynél gyorsabban száguldó fényfoltot létrehozni a mai technikai eszközökkel? Utólagos bejegyzés: A kísérlet leírását, utólag a professzor kérésére töröltük, mivel néhány milliwattosnál erõsebb lézer használata barbár kontár fél-intelligens katonai õrültek kezében veszélyes lehet, és jobb ha ezek a mindent elpusztító menetelõ barmok ennél erõsebb fényforrással nem kísérleteznek.
Visszatérve az univerzum mûködéséhez, ha valóban ismernénk a hibás kvantummechanika helyett a hullámmechanika törvényeit, képesek lennénk olyan hullámcsomagokat elõállítani, amelyek vonzanák, vagy taszítanák egymást, ezzel megtudnánk, hogy mért vonzza a pozitív a negatívat, és hogy mi az a töltés. Megtudnánk, hogy miért van energia és anyagmegmaradás törvénye, és az milyen határok közt igaz, de sajnos az emberrel ennél több fizikai ismeret jelenleg nem közölhetõ, mivel ez a barbár militarista társadalom még semmilyen bizonyítékát nem adta békés szándékának. Az atom megismerését egybõl bombagyártásra használta, és jelenleg ennek a bolygónak nincs egyetlen országa sem, ahol már teljességgel végrehajtották volna a leszerelési gyakorlatot, félreállítva a militarista bolondokat, tömeggyilkos megváltókat, és náci típusú gyógyítókat a vezetésbõl, hogy helyet kapjanak végre a józan királyok és királynõk. A Technika fejlõdése nem haladhatja meg a morális fejlõdés szintét, máskülönben katasztrófához vezet, és jelentõs áttörés csak azután várható, ha a militarista bolondok leteszik a fegyvert, és ez a társadalom végre felmutatja saját maga és más civilizációk elõtt a béke és a kijózanodás elsõ jeleit.
Ismét hangsúlyozom, a csillagokat nem én gyártottam, és attól nem lesznek az enyémek, hogy ismerek néhány törvényt, ami szerint mûködnek, no-meg aztán kinek kéne egy sötét ürességben száguldó, fényesen ketyegõ bomba... Ó de sokáig fog még tartani, mire élhetõvé változtatjuk, ezt a folyamatos robbanásban lévõ káosszal telített világot.

- Professzor úr, köszönjük válaszát.

A szerkesztõség       2013.12.15.

- A francnak ugrál a kurzor a sorok közt. Gondol egyet és beleírja az elõzõ mondat közepébe a sor végét. Néha úgy érzem több a hiba, mint a szoftver.
- Ugyan már, ha a jegyzettömb szalajtja a sorokat, mit vársz egy bonyolultabb szövegszerkesztõtõl, és egy hibás billentyûzettól.
- Ne isz törõdj vele, egy kicit szejpítünk, de talán így isz megért minket majd valaki...

A választás

Folytatás - Beszélgetés prof. Héliosz Gamma csillagásszal

- Professzor úr választás elõtt állunk. Hogyan történik egy választás a Kis és Nagy Királyok és Királynõk Köztársaságában?
- Nos, ha megnézzük a régi barbár korszakot, a választás úgy zajlott, hogy a gyõztes mindent vitt, és õ lett a vezetõ, a többi meg elbukott, és legfeljebb ellenzéki vagy alárendelt lehetett. Ez végletekben való gondolkodás, és olyanoknak való, akik számolni sem tudnak, és nem tudják részarányosan elosztani a megszerzett szavazatokat.
Egy valamire való szavazás úgy néz ki, hogy legalább három egyén, vagy csoport indul egy adott terület irányításáért. Kicsiben és nagyban ugyanazok a szabályok, csak mások szavaznak. A szavazás átfedett két lépcsõs. Ez azt jelenti, hogy minden bolygólakó választhatja saját területén a városi vagy megyei, azaz a területi kiskirályokat és saját országukban az országos Nagy Királyokat. A kiskirályok szavazhatnak a Nagy Királyokra és Uniós vagy Kontinens Királyokra, Nagy Királyok pedig szavazhatnak az Uniós (Kontinens) és Bolygó Királyokra.... A Bolygó Nagy Királyai választhatnak a Bolygóközi és Szektorvezetõk közül. Egy választáson nem a gyõztes egyén vagy csoport visz mindent, hanem minden versenyzõ a rá jutott szavazatok arányában kap juttatást, hatalmat és befolyást, és aki bejutott, mert elegen támogatták, az már irányító. Olyan nincs hogy valaki ellenzékinek jut be, hogy folyton ellenkezzen, de természetesen bárki a saját csoportjában, területén ellenezhet bármit, amirõl úgy gondolja nem stimmel, nem helyén való stb. és javasolhat javítást, vagy kedvezõbb megoldást stb. Persze bármelyik bolygólakó képezheti magát bolygóközi vezetõnek, de teljesen értelmetlen lenne, hogy egy egyszerû bolygólakó csillagközi vezetõkre szavazzon, mert ahhoz nagyon sok információra lenne szüksége, hogy kapásból ne a szélhámost válassza, amibõl biztos katasztrófa lenne. A kétlépcsõs rendszer azért van, hogy megköveteljen némi szakértelmet, a magasabb szintek választásánál. Egy valódi csillagközi vezetõnek általában nem olyan halandó teste van mint egy átlagos bolygólakónak, amibõl talán egy bolygólakó csillagász képes felfogni valamit, de ha ezt megpróbálja egy átlagos bolygólakóval közölni, az legtöbbször azt hiszi csak valami homályos istenhitbe akarják berángatni, ahol megint hajlongani kell, és megbüntetnek, ha nem úgy hajlongsz mint a többiek. A katasztrófa szélén táncoló földön, az eltorzult információk hálójában ez különösen igaz, és a helyzetet nem könnyíti meg, hogy az embernek már van egy hibás operációs rendszerrel ellátott hõlégfúvója, amit számítógépnek nevez, és azon, hogy a földön egymás után történnek a katasztrófák, még a scihológusok sem tudnak sokat változtatni. Talán, ha felépül valamikor a Kis és Nagy Királyok és Királynõk Köztársaságának rendszere, talán egy kicsit elviselhetõbb lesz ez a kegyetlen világ, ahol az elfogadott hit szerint Isten malmai lassan õrölnek, Darwin majmai gyorsan õrülnek. Csillagászati léptékben ez annyit jelent, hogy a galaxis örvényében egy pukkanással bármikor tönkremehet egy bolygó méretû virágoskert. Nos, jelen idõ szerint, még nem enyésztünk el a semmiben. Jól teszed földlakó, ha építed a házadat, hogy védjen a viharoktól, jól teszed, ha a nagy harcos helyett, a szerelõ munkást választod, és jól teszed, ha megdicséred asszonyod, még ha kicsit csúnyácska és kócos is, ahogy kibújik reggel az ágyból, és ha több bolygón is megtelepedsz, több esélyed lesz a galaxis viharaival szemben.

- Professzor úr, köszönjük a beszélgetést.

A szerkesztõség       2014.01.11.
  Ugrás a lap tetejére