A törvény-kódex rendszer

Háttértörténet
Te vagy az Zsibizsibi?
Tudom nehéz felismerni. Kicsit röhejes, hogy pogácsa van a fejemen, de valahogy nekem is álcáznom kell magamat. Tudod, nem könnyű egy valamire való értéket bejuttatni, egy haldokló világba, ahol gyilkológépek, tömeggyilkosok, és gyilkolási szabályzataik, fegyveres zsaruk, ütődött harcosok és sokan mások árgus szemekkel lesnek, hogy mikor vehetik már át a hatalmat, hogy végképp tönkretegyék az életet. Nos, mi szeretnénk megőrizni ezt a hatalmat a civileknek, mert ez az Ő tisztességes jussuk. És reméljük, hogy ez sikerülni fog. Amit ebben a XXI. sz.-eleji korban jog alatt emlegetnek, az javarészt nem több egy törvénytelen fenyegető érdekszövetségnél, ami a túlbonyolítás és a rengeteg felesleges részlet miatt szinte teljesen érthetetlen és használhatatlan. Lehet, hogy nem fog tetszeni a törvénytelen fegyveres állam és álomrendőrségnek, hogy be kell tartaniuk a Védő Kódexét, és most itt a recept egy tisztességes törvényrendszer kialakításához?...

A törvényhozás

A törvényt nem kapával fenyegető éhes parasztok, hozzák egy népszavazáson. Ha mégis így tennének, az mindig pusztuláshoz vezet. De ha a mogorva parasztból munkát végző földműves lesz, és odafigyel a földjére, felismerhet törvényeket, amik például a növények életét vezérli. A földműves általában félreérti, de van, amikor ráhibázik, és felismer egy-két törvényszerűséget. Egy világ nem jön létre csak úgy magától. Annak törvényszerűségeit valakik alakították ki. A teremtő vagy teremtők és az ember törvényei közt, leginkább az a különbség, hogy az ember törvényei jóval pontatlanabbak, és kisebb hatáskörűek, mint az isteni törvények. Fontos, hogy egy törvényrendszer kialakításánál meglegyen a megfelelő hozzáértés. És ha a törvényhozók tisztességes munkát végeztek, a népszavazás is el fogja fogadni ezt.

A relativitás elve

A relativitás elve kimondja, hogy amíg nincs egy érzékelhető fix, mozdulatlan viszonyítási alapunk, amihez viszonyítva tudunk tájékozódni, mérni, a pontok, terek dolgok közt, addig egy kijelölt pontot teret dolgot használunk, vagy a különböző és hasonló pontok dolgok terek egymáshoz való viszonyításával tájékozódunk, mérünk.

Hogyan kell törvényt hozni?

Királynak ezt meg kell érteni! Király az, aki tud a törvényekkel bánni. Király nem teheti meg, hogy csak úgy félre söpör egy lepusztult használhatatlan javarész barbár elkorcsosult törvényrendszert. Nem lehet azt csak úgy kidobni a szemétbe. Ha élhetetlenné válik az élet, Királynak, vagy az Ő törvényhozójának fel kell tudni állítani egy használhatóbb törvényrendszert, mint a régi, és ha ez sikerül neki, a népszavazás el fogja fogadni azt és a régi hatályát veszti. És itt még nincs vége, mert a hatályát vesztett szemét még ott marad veszélyes hulladéknak. És nem dobjuk ki a veszélyes hulladékot, hanem az alkotás - pusztítás mérleggel, és a hatáskörök vizsgálatával egyenként megvizsgáljuk, hogy egy adott törvény, rendelet, szabály valóban tartható-e, vagy milyen átalakítás szükséges, és az újrahasznosított törvényt, szabályt stb. besoroljuk a megfelelő kategóriába. (megvizsgáljuk, hogy az valóban törvény-e, vagy csak egy elhibázott rendelet.) A szemétkupacból nem ugorhatunk egyből az istenség szintjére, márpedig két világháború után, ahol a katonai számítógépes játékok fejlesztői, tudva, vagy tudatlanul, de már készítik elő a harmadik világháborút, jelenleg nem lehetünk máshol, mint egy kidobott szemétkupac tetején. Ha Király akarsz lenni és egyedül, vagy más Királyokkal együtt a törvénnyel bánni, először is meg kell értened a relativitás elvét. Ebben a világban nincs egy látható fix pont, amihez viszonyíthatnánk. Tehát választani kell egy kiindulási pontot, egy alapkövet. Válasszunk egy alaptörvényt. Ha azt választjuk alaptörvénynek, hogy a csúnya és nem fajtiszta embereket el kell tenni láb alól, hogy megszépüljünk, akkor odáig süllyedünk, mint a fasiszták, és nem lesz köztársaságunk. Ebből a példából már sejthetjük, hogy vannak pusztulásba vezető törvények, és vannak jobb, és kevésbé jó törvények, és az előbbi törvény nem alkalmas arra, hogy viszonyítási pontként szolgáljon. Megfelelő alapkő kell. A kavics túl kicsi, a szikla túl nagy alapkőnek. Minél bonyolultabb valami, annál kevesebben értik. Egy érthetetlenül bonyolult törvényrendszer tarthatatlan. Egy ellentmondásos törvényrendszer csak a törvényszegőket szüli, és azoknak a fegyveres zsaruknak kedvez, akik boldog boldogtalant lepuffantanának, büntetéssel kirabolnának, mert ezt élvezik, és ebből élnek. De fegyveres zsaruból is lehet hasznos ember, ha a fegyverfogás helyett megérti, és betartja a védő kódexét. Nem lehetünk szűk látókörűek! Nem építhetünk olyan Köztársaságot, ami csak egy kis népcsoportnak kedvez, míg a többit lealázza. Gondolnunk kell arra is, lehetnek más világok is ahol bugyutább, vagy kevésbé bugyuta életformák léteznek, mint az ember. (Bevallhatjuk, nem vagyunk mindig az értelmünk csúcsán.) Mi egy olyan Köztársaságot szeretnénk felépíteni, ami legalább megfelel akár a földönkívülieknek is és egy olyan kis népcsoportnak is, mint például Magyarország. Tehát válogassunk az alapkövek közül, és a relativitás elve alapján fogadjuk el, hogy alaptörvények lehetnek jobbak, vagy rosszabbak, és egyik alaptörvény sem abszolút. Nos:

Megfigyelés alapján megtalálhatjuk azt az ember világában létező törvényt, hogy:

Minden tevékenység megnyilvánulás tartalmaz valamennyi alkotást, és valamennyi pusztítást. Ezek arányától függően nevezhető egy tevékenység, megnyilvánulás, alkotó vagy pusztító jellegűnek.

Ez még nem alaptörvény inkább csak egy megállapítás, ez csak a kavics, kiindulási pontnak nem elég, de ez lesz a műszerünk, a mérlegünk.

Sajnos a keserű tapasztalatokból tudjuk azt, hogy a pusztítás szabadon engedése a civilizált világ végét, és a barbár káoszt jelenti. A szabadságért csak az eszementek harcolnak. Akinek még van esze, rájön, hogy a harc az, ami elveszi a szabadságot, és rabságba vezet, pláne, ha fegyveres harcról van szó. (Most nem arról van szó, hogy valaki szabadságharc alatt egy eszméért való kiállást, vagy ennek megvitatását érti, az lehet jó, de a brutalitások és fegyveres harc semmiképp sem jó irányba vezet.) Tehát engedjünk meg bármit, ami nem pusztító jellegű, és szorítsuk annál inkább korlátok közé egy megnyilvánulást, tevékenységet, minél több pusztítást tartalmaz. (A háború törvénytelen jelenség, és mérhetetlen pusztítás.)

A műszer egy irányba mutat. Tehát a műszerünkkel, mérlegünkkel máris megtalálhatjuk azt a törvényt, ami nem abszolút, de alaptörvénynek használható. Tehát az alaptörvény így szól:

Alaptörvény: Érjük el a legnagyobb szabadságot, ami a korlátok és gátak közt elérhető, megengedhető. A szabadság addig engedhető, amíg az nem maga okozza a háborút, vagy más mérhetetlen (elviselhetetlen) pusztítást. Az a szabadság, ami mérhetetlen pusztítást okoz, például háborút, vagy katasztrófát nem szabadság, legfeljebb rabszolgaság, és maga okozza a további gátakat, korlátokat. Bármilyen tevékenység vagy megnyilvánulás megengedhető, ami nem fenyeget a kelleténél nagyobb, vagy mérhetetlen pusztítással, és annál kevésbé engedhető, (annál inkább korlátozandó) minél több pusztítást tartalmaz.

Az alaptörvény alkalmazása: Bármit megengedünk, ami nem fenyeget pusztítással, vagy nem okoz a kelleténél nagyobb pusztítást vagy mérhetetlen pusztítást. Az a megnyilvánulás, tevékenység, ami tartalmazza, vagy aminek a következő lépése mérhetetlen pusztításhoz vezet, nem megengedhető, és megvizsgálandó, hogy és miért fajult idáig az adott megnyilvánulás, tevékenység, és mi az a még nem eldurvult, megengedhető rész ebből, ami nem fenyeget a kelleténél nagyobb, vagy mérhetetlen pusztítással.

Mit jelez a mérleg? Ha csak arra figyelünk, hogy mit kell korlátozni, az hamar a börtönök szintjére vezet. Ennél sokkal fontosabb a lehetőségek, és a szabadság elérése.
Mért van így megfogalmazva? Érjük el a legnagyobb szabadságot... ... ...Bármilyen tevékenység vagy megnyilvánulás megengedhető, ami nem fenyeget a kelleténél nagyobb, vagy mérhetetlen pusztítással, és annál kevésbé engedhető, ... ... ...

Előbb van az, hogy  Érjük el... ... ... mint az hogy ... ... ... annál kevésbé engedhető ... ... ... Mert az előbbi sokkal fontosabb, mint az utóbbi. Persze ez lehet, hogy nem a legjobb megfogalmazás, és ezt sokan nem látják elsőre, de alapkőnek ez így megfelelő, és használhatóbb, mint egy agyonbonyolított szikla méretű alaptörvény, aminek érthetetlensége bárkit agyonnyomna.

Ez nem feltétlenül a lehető legjobb alaptörvény, és nem leszünk tőle istenségek, de elég jó ahhoz, hogy egy olyan köztársaságot  építsünk rá, ami nem csupán a földi embereknek, hanem akár  néhány földönkívüli létformának is megfelelő lehet. Mi Asztropitekuszok ezt a törvényt tartjuk alaptörvénynek és ezen nem változtatunk. Sokan lesznek, akik ehelyett másik alaptörvényt akarnak majd elfogadtatni, de ne vegyél be mindenféle ostoba túlbonyolított érdekmaszlagot. Ennyi nekünk egyelőre bőven elég, és ha lesz egy jobb, azt nem feltétlenül Asztropitekusznak fogják majd nevezni. Asztropitekusz a kezdeteket jelenti. Amikor a földön járó ember felmászik a fára, és felnéz a csillagokra, és már van elég tudása ahhoz, hogy elképzelje, akár az egekben is létrehozhat településeket, és találkozhat olyanokkal is, akik nem emberek. Az, amikor találnak egy használhatóbb alaptörvényt, és egy jobb mérleget, csakis hosszú precíz munka eredménye lehet, amin látszik a tervezettség, és a használhatóság, ha már van egy valamire való rendszered ne fogadj el annál rosszabbat!

Tehát, a Király, vagy az Ő törvényhozójának legfontosabb műszere az alkotás - pusztítás mérleg, és tud mérni a mérleggel, és ezt a mérleget használja a további törvények meghozásánál, ahol a többi törvényre is igaz, hogy egyik sem abszolút, hol jobban sikerül a mérés, hol kevésbé. Az alkotás - pusztítás mérlegnél a legsúlyosabb hiba a szűk látókörűség, például az, ha egy tevékenység törvényes engedélyezésénél mindent megmérünk, csak azt nem, hogy az adott tevékenység mennyire lesz pusztító a környezetre, ha ezt megengedjük mindenkinek. A Királyok felelőssége, hogy a törvényeket úgy szabályozzák, hogy népükkel együtt lehetőleg minél több törvényes lehetőség legyen a továbbjutásra és minél kevesebb legyen a pusztítás.
A háborúk onnan indulnak, mikor betiltják a létfeltételeket, és a pusztítás emelkedik törvényerőre. Sem mi nem tilthatjuk be mások létfeltételeit, sem mások a miénket. A környezetünkbe beletartoznak azok is, akik, vagy amik nem emberek, intelligensek, vagy nem intelligensek, de az intelligencia nem csupán annyi, amit egy földműves feltételez, ha furcsa tárgyak landolnak a kertjében. Azt is figyelembe kell venni kikkel, vagy mikkel vagyunk kapcsolatban, vagy élünk egy világban.

Egy törvénynél mindig meg kell adni, annak hatókörét, hogy  milyen tevékenységre, és milyen időtartamra vonatkozik, és ez a szabályokra is vonatkozik. Törvényt, vagy szabályt lehetőleg úgy kell írni, hogy előre vesszük, milyen lehetőséget kínál és utána azt, hogy mit tilt. pl.: Ilyen és ilyen halakat lehet fogni a tóban, de a halastavakban a halak párzásakor tavasszal pecázni tilos. Pontosabban megfogalmazva, adott halfajra nézve az adott halastóban  mettől meddig tart a tilalom. Ez nem törvény, csak egy helyi szabály, amit csak a horgászoknak kell tudni, és aminek megsértése az adott helyen szabálysértésnek minősül.

Az asztropitekusz könyvben csupán meg van említve néhány, a mérleg segítségével megtalált törvény. Ennyi elég ahhoz, hogy látsszon az az egyértelmű határvonal, mi az, ami törvényes, és mi az, ami nem. A túlbonyolított, törvényrendszereken ez nem látszik, és nyilvánvaló, hogy a barbároknál használt büntető törvénykönyv egy eldurvult előírás, veszélyes hulladék, messze a törvényes szint alatt. A bűnözőt nem büntetni, kell, vagy bosszút állni rajta, hanem elzárni, és ha lehet, rehabilitálni, legalább a félkegyelmű szintig. (Meghallgatással, hiányosságai felmérésével, tanítással, vagy más erre szakosodott módszerrel, elérni azt a szintet, hogy a bűnöző feltételes szabadon engedése esetén, legalább annyira legyen képes az együttműködésre, hogy ne legyen veszélyes a környezetére. Az elmebaj nem mentség, hanem a rehabilitáció megnehezítője, nem mentesít az elzárástól, a rehabilitáció pedig nem kényszeríthető. A rehabilitációt végző személy dönthet, arról kiért vállal felelősséget, és kiért nem. További részletek a könyvben)

Az alaptörvény a Köztársaság minden tagjára vonatkozik. Országok Királyai saját országukra vonatkozó törvényeket hoznak. Hatáskör szerint vannak olyan törvények, amik minden emberre vonatkoznak. Ennél kisebb hatáskörű az a törvény, ami minden dolgozóra vonatkozik. Az alaptörvény alatt állnak azok a törvények, amik mindannyiunkat érintenek. Ezek a fő törvények. Néhány ilyen törvény meg van említve az Asztropitekusz könyvben, de a kép nem teljes, és nem részlet gazdag. (Tudod mi a baja Boticelli Vénuszának? A festményről látszik ugyan, hogy néz ki szemből, de nincsen háta és nem látszik a popsija, és egy festmény nem olyan részlet gazdag, hogy megmutassa, az emberi test sejtekből épül fel.) Királyok dolga, hogy tovább folytassák a munkát, és kidolgozzák, vagy megtalálják azt a törvényrendszert, aminek nem kell az összes részletét mindenkinek tudni, de egészében egy olyan egy pontból kiinduló gömb, vagy piramis, amiben az alaptörvény - kódex - törvény szabályrendszer minél harmonikusabban, minél kevesebb ellentmondással illeszkedik egymáshoz, és nincs benne felesleges túlbonyolítás. Nos, ezt keressük...

Ha találnánk egy földönkívüli csaknem tökéletes törvényrendszert, az, az embereknek nem lenne jó, mert az nem emberekre, hanem más életformákra lenne testre szabva. És nekik valószínűleg teljesen másak a létfeltételeik. Tehát az emberre vonatkozó törvényeket, és törvényrendszert az embereknek kell kialakítaniuk, úgy, hogy tiszteletben tartják azt, hogy lehetnek a galaxisban más életformák is, amik vagy akik, teljesen máshogy működnek, és e-világokba ember nem avatkozhat, mindaddig, amíg teljesen egyértelmű nem lesz, hogy beavatkozása nem ellenséges és nem tudatos-, vagy nem, nem tudtam típusú pusztítás. Akik elérték azt a szintet, hogy köztársaságuk legyen, tartják az alaptörvényt, de nem terjesztik ezt értelmetlen dogmaként tűzzel, vassal, és kényszerrel, hanem megfigyeléssel, tanítással stb. az arra alkalmasakat igyekeznek felzárkóztatni magukhoz. És társköztársaságnak vagy együttműködési formának akár a földön, akár földön kívül csak az fogadható el, ahol tartanak valamiféle hatékony rendszert a pusztítások megakadályozására, és szándékuk nem ellenséges, vagy pusztító jellegű, és lehetséges valamiféle kapcsolat, megfigyelés és együttműködés. Intelligens létformát nem hordozó növényi-állati, vagy más jellegű vadvilágokra a környezetvédelem törvényei, szabályai vonatkoznak. A köztársaságiak  lehetőségként nem vetik el a náluk fejlettebb létformák lehetőségét, akár tudnak kapcsolatba lépni ezekkel, akár nem. Nekünk bármilyen tevékenység, megnyilvánulás esetén, és a törvények kialakításánál az elsőszámú mércénk az alkotás-pusztítás mérleg, és ez nem csak a fő törvényeknél, hanem az eldugott kis szabályoknál is használatos.

Példa: xyz-15wc típusú szántóföldi benzinfőző felrobbant. Ez nyilvánvaló pusztítás. Igaz, ez csupán kisebb pusztítás, de Király nem várja meg, hogy másodszor is előforduljon, és akár halálos balesetet is okozzon. A cég persze semmilyen felelősséget nem vállal, mert még mindig nem bírálták felül a barbár büntetőtörvénykönyvet, és attól is félnek, hogy már azért is büntetés jár, ha levegőt mer venni valaki. Király tudja, nem lehet csak úgy kidobni a régi rendszert, és kényünkre, kedvünkre rendeleteket hozni, hanem kideríti, van-e olyan elhibázott szabály, törvény, ami gátolja, az együttműködést, ezt helyre teszi, majd az alkotás-pusztítás mérleggel megméri, szakértői vélemények alapján (amik egyébként sokszor tévesek lehetnek), hogy egyáltalán  eléri-e azt a  szintet az adott készülék, hogy lehessen sorozatban gyártani. Egy benzinfőző nyilvánvalóan nem annyira veszélyes és kártékony, mint  egy fegyver, tehát a Király máris látja, a sorozatgyártásból elsőként a fegyvergyártást kell kivonni, és ezután lehet tovább vizsgálni a benzinfőzőt. Az adott helyzetben a leg tényszerűbb vizsgálat kimutatta, hogy  egy biztonsági szelep dugulása okozta a jelenséget, tehát ezt át kell terveztetni. Az általános vizsgálat kimutatta, hogy egy benzinfőző kb. olyan balesetveszélyes, mint egy autó, tehát előfordulhatnak balesetek, és ha az egész gazdaság benzinszármazékokra épül, sokkal súlyosabb kár lenne a benzinfőzőt betiltani, mint a baleseti kockázatot elviselni, mert ha csak a kőolaj-földgáz készletet fogyasztjuk, az felborítja az oxigén háztartást, mielőtt elfogynának az olajkészletek!!! Nem az ózon pajzzsal van a baj! Az csak a kisebbik gond. A számítások és az elméleti modellek szerint a földalatti olajkészletek elégetésével, az oxigénszint egy darabig csak alig észrevehetően folyamatosan csökken, aztán egy határ elérése után visszafordíthatatlanul zuhanni kezd, és visszaáll az ősi széndioxid tartalmú atmoszféra. A benzinfőzőre történő átállás ezt megakadályozhatja. Ne jussunk odáig, ahol a part szakad! A part kb. akkor szakad, mikor az ipar oxigén fogyasztása tartósan meghaladja a növényvilág oxigén termelését. Tehát kőolaj és földgázkészletek felhasználhatóak mértékkel és takarékoskodva, egy bizonyos határig, de ezt a biztonságos határt már túlléptük. Vagy lemondunk az olajgazdaságról, vagy építünk hozzá generátorokat azonnal! A benzinfőző az olajgazdaság generátora. A benzinfőző üzemeltetéséhez ki kell alakítani a megfelelő szabályrendszert, aminek betartásával minimálisra csökkenthető a balesetek száma. A törvényeket és szabályokat pedig legalább tudományos pontossággal kell hozni, és nem az alapján, hogy kinek mi a véleménye, és mire szavazunk. A tudomány nem népszavazás kérdése. A népszavazással eldönthető üzemeltetünk-e benzinfőzőt, és hányat, vagy megyünk inkább biciklivel, vagy kiépítünk egy teljesen más típusú gazdaságot, de ha az olajgazdaság mellett döntünk, el kell fogadnunk az üzemeltetéssel járó precízen kidolgozott szabályrendszert, és félredobni az ehhez kapcsolódó értelmetlen szabályokat. És az elfogadott szabályokat nem kell mindenkinek tudni, csak azoknak, akik az adott területen tevékenykednek. (További adatok a szélkerekes szántóföldi benzinfőzőről a versenykiírásban...)

No és a Királynő?
A Királynő a Kódexeket úgy hozza, vagy alakítja, hogy aki azt betartja, elkerülheti vele, hogy törvénybe ütközzön. Tehát a kódex, ha optimális, olyan tanácsadó, amit követve elkerülhető, hogy törvénybe ütközzünk. Sokszor nehéz ilyet találni, vagy létrehozni, pláne egy elfuserált barbár világ törvénytelen törvényrendszere közt, de Királynő kicsi vagy Nagy még ilyen körülmények közt is igyekszik olyan útmutatást adni, amivel elkerülhetőek az ütközések és a felesleges pusztítások. A Királynő elsődleges feladatkörei az adó és adományrendszer szervezése, felügyelete, a születésszabályozás és a kódexek. Úgy optimális, ha a Király törvényei, és a Királykő kódexei egy irányt mutatnak. A kódex-rendszer leginkább az erkölcsi, mit illik, és mit nem, kérdésekkel foglalkozik, és aki ezt betartja, nem ütközik a mit szabad és mit nem törvényrendszerrel. További részletek a könyvben...

Boticelli Venusz szuletese